Tananyag választó:
Életrajz gyűjtemény
Eszköztár:
Altdorfer, Albrecht

Altdorfer, Albrecht (1480-1538): Német festő, építőmester és rézmetsző, a tájképfestészet meghatározó alakja. Életének nagy részét Regensburgban töltötte, melynek később hivatalos építésze lett. Ő volt a dunai iskola vezető festője, s az első olyan európai művész, aki erdőket, naplementét és festői romokat ábrázolt. Stílusát döntően befolyásolta két utazása a Duna mentén - 1503/05 körül és 1511-ben -, ezek során került kapcsolatba a dunai iskolával. A korai Szent János evangélistaés Keresztelő Szent János (1510 k., München, Alte Pinakothek) az alakok felett is uralkodó, zabolázatlan, vad tájat mutat. Dürer befolyása alatt festette költői fölfogású, fantasztikus, élénk színezésű tájképeit, melyek többnyire bibliai eseményeknek szolgálnak háttérül. A megvilágítás drámaiságát tekintve kétségtelenül a Nagy Sándor csatája (1529, Alte Pinakothek, München) a főműve. Kis Dürernek is nevezik. Legfontosabb sorozata a 40 lapból álló Bűnbeesés és megváltás. 1530-ban tért át az új eljárásnak számító rézkarcra, e technikával kilenc tájképet készített. A budapesti Szépművészeti Múzeumban három képe található.

Antal, Egyiptomi Szent remete


Antal, Egyiptomi, Szent, másképpen Remete (Nagy) Szent Antal (251-356): Remete, az első szerzetesek egyike, általános vélemény szerint a szervezett keresztény szerzetesség megalapítója. Szabályzata az egyik első kísérlet a szerzetesi élet vezérlő elveinek rögzítésére. 20 éves korában kezdte gyakorolni az aszkézist, majd 15 év elteltével a teljes magányt választotta. Ezt 305 körül adta fel, hogy megszervezze a példáját követő szerzetesek közösségét. Szabályzatát még a 20. században is követték örmény és kopt szerzetesek. Szent Antal gyógyító rendje 1100 körül jött létre. Szerzetesei fekete csuhában, csengőiket rázva gyűjtöttek alamizsnát. E csengők, a szerzetesek disznóival együtt a szent későbbi ikonográfiájának részeivé váltak. Forrás: Legenda Aurea.