Giornata: (olasz: nap) a freskófestés technikája, a nedves vakolat gyors száradása miatt,

Karton:freskófestés elengedhetetlen része a karton készítése. Mivel a nagy falfelületen a kompozíció megrajzolása a közeli nézet miatt nem lehetséges, ezért a kompozíció körvonalait előbb egy kartonra, nagyméretű papírlapra rajzolják meg. A kartonra rajzolt kontúrt aztán vagy kilyuggatják, és a falra helyezve szénport szórnak rá, vagy a kontúrvonalat a kartonról a nedves vakolatba bekarcolják.

Levegőperspektívavagy levegőtávlat: A reneszánsz festészetben a természeti stúdiumok nyomán, elsősorban Leonardo által kidolgozott festészeti eljárás, amelynek segítségével az egyre távolabb lévő formákat, a levegő egyre nagyobb tömegének optikai hatása miatt, halványabban, a zöld színeket tájképnél egyre kékesebb árnyalatokkal ábrázolták, az elmosódó kontúrokat homályosabban festették meg. (ld. pl. Leonardo, Sziklás Madonna, Párizs, Louvre)

Secco: (olasz: száraz) az al secco falfestési technika, a buon frescotól eltérően, a már megszáradt vakolatra felhordott temperafestést jelenti. Gyakran alkalmazták az al fresco kiegészítőjeként, ekkor a kész freskón az arcok és más részletek aprólékosabb kialakítását végezték al secco technikával. A 19. századi falkép-restaurálások során ezeket gyakran utólagos ráfestésnek hitték, és eltávolították a falképről.

Szinópia: a freskó kompozíciójához szolgáló előkészítő rajz, általában a kompozíció kontúrvonalait tartalmazza. Fekete vagy vörösesbarna krétával rajzolták a falra.

Táblakép: fatáblára, ritkábban fémlapra, a modern művészetben bármilyen szilárd hordozóanyagra (pl. műanyag) festett kép. A középkorban és a reneszánszban a táblaképre általában temperával festettek. A 15–16. században a fa táblaképet fokozatosan felváltotta a vászonkép.

Tempera: (olasz: temperare: mérsékelni, keverni) olyan festészeti technika, amelynél a festékek alapjául szolgáló pigmentet általában tojással keverik, vízzel vagy olajjal hígítják. Gyorsan száradó, átlátszatlan felületet ad, alapozásához általában gessót alkalmaztak. Fa táblaképek és freskók festéséhez alkalmazták. Az olajfesték elterjedésével, a XV. század közepétől fokozatosan háttérbe szorul használata.