A festészet hordozóanyagai

Az európai festészet történetében szinte minden anyagot megtalálunk a hordozóanyagok között. Mégis ki kell emelni néhány, elsősorban a középkortól kezdve használatos anyagokat, mert ezek számítanak a leggyakoribb festészeti technikák alapanyagainak. A festészetet elsődlegesen két kategóriára osztjuk:monumentális, tehát falképfestészet, és táblaképfestészet. A falképfestészet hordozóanyaga maga a fal, pontosabban a mész és homok elegyítéséből kialakított, sima és íves falfelületekre egyaránt felvihető habarcs vakolat. A táblaképek esetében, ha fa tábláról van szó, szinte bármilyen, jól kiszárított, akár kemény-, akár puhafa alapanyag szóba jöhet, de leggyakoribb az itáliai művészetben a puha nyárfa, Németalföldön a (kemény) tölgy, német területeken pedig gyakori alapanyag a hárs és a jegenyefenyő. A vászonképek hordozóanyaga, a vászon, ami általában lenből készül. Ez viszonylag egyenletes, csomómentes felületet ad. Az akvarellek - amelyeknek tárgyalása a grafikai eljárások közé tartozik- általában papírra készülnek, míg a középkori és reneszánsz miniatúrák pergamenre, illetve a 14. századtól papírra is.