Michelangelo Buonarroti (1475–1564): Firenzei, nemesi származású festő, szobrász, építész és költő. Noha élete során mindvégig szobrásznak tartotta magát, mindegyik művészeti ágban meghatározó jelentőségű műveket alkotott. 14 évesen került Domenico Ghirlandaio műhelyébe, és az 1480–as évek végén a Mediciek kertjében (Giardino di San Marco), Bertoldo di Giovanni mellett tanulta a szobrászatot. Legkorábbi szobrai az 1490–es évekből ismertek (Lépcsős Madonna, Firenze, Casa Buonarroti, Kentaurok és Lapithák harca, ugyanott, Bacchus, Firenze, Bargello, Pieta, Róma, San Pietro). Első monumentális márványszobra a firenzei dóm építőpáholya által megrendelt Dávid szobor volt (1501–4). Legkorábbi festményei, amelyek már előrevetítik a Sixtus–kápolna szoborszerű, dinamikus alakjait, a befejezetlen Manchester Madonna (London, National Gallery) és a Doni Tondo (1504 k., Firenze, Uffizi). 1508–tól Rómában dolgozott, ahol II. Gyula pápa megrendelésére megfestette a világ teremtését, a szibillákat és a prófétákat ábrázoló freskóit a Sixtus-kápolna boltozatára (1508–1512). A II. Gyula által megrendelt síremlék eredeti tervei szerint soha nem készült el. A Szent Péter sírja fölé helyezni kívánt építményhez készültek a részben befejezetlen rabszolga–szobrok (Párizs, Louvre, 1513 k., Firenze, Accademia, 1530/4) és a San Pietro in Vincoliban felállított fali síremlék alsó szintjén a Mózes szobor. A Mediciek firenzei visszatérése után ismét szülővárosában dolgozott, ahol a Mediciek megrendelésére elkészítette, Brunelleschi kápolnájának párjaként a Sagrestia Nuova (Új sekrestye) épületét és benne Giuliano és Lorenzo de Medici síremlékét (1524–34), majd megtervezte a San Lorenzo kolostor emeleti szintjén, később felépített könyvtár olvasótermét és bejárati csarnokát (Biblioteca Laurenziana, 1524–1526 / 1530–34). 1527–ben ismét elűzték a Medicieket, akik három évvel később visszaszerezték hatalmukat. 1530 után Michelangelo már nem tért vissza Firenzébe, és Rómában alkotott. 1536–41 között festette meg az Utolsó ítéletet ábrázoló freskót a Sixtus-kápolna oltárfalára, 1542 és 1550 között, III. Pál megbízásából pedig a vatikáni palota magánkápolnájának, a Cappella Paolinának a két freskóját (Szent Pál megtérése, Szent Péter keresztre feszítése). Római építészeti munkái közül kiemelkedik a Szent Péter székesegyház új terveinek elkészítése. A centrális, hatalmas kupolával fedett épület 1546–tól az ő tervei szerint épült. 1538-tól készítette el a Capitolium terének terveit. A tér közepére ő állíttatta fel Marcus Aurelius lovasszobrát. Az ovális teret övező három palotaépület homlokzatai a tervei szerint, később készültek el. Életművét a Rondanini pieta zárja. A halála előtti napokban is dolgozott a művön, amely magán viseli a folyamatos tervváltoztatások nyomait.
