Építészet a 15. század első felében

Az Anjou-dinasztia magyarországi uralkodása után Nagy Lajos lányának férje, a Luxemburgi-házból származó Zsigmond lépett a trónra 1387-ben. Zsigmond a művészetpártolásban, a nagyszabású építészeti és szobrászati megrendelésekben, az uralkodói reprezentáció eszközeinek kiválasztásában apját, IV. Károlyt követte, akinek prágai udvara a kor legfényesebb székhelye volt. Zsigmond folytatta elődei építkezéseit az új királyi központokban, Visegrádon, majd később Budán is.

A visegrádi palota végleges arculatát Zsigmond bővítéseinek során nyerte el, az ekkor kialakult alaprajzi rendszert a későbbi építkezések döntően nem változtatták meg. Zsigmond az Anjouk udvarházát pénzverdévé alakította át, palotakápolnájukat a ferenceseknek adományozta, és kolostorrá bővítette. Új kápolnát és lakópalotát épített. A fényűzően berendezett palota Közép-Európa legdíszesebb, leghatalmasabb királyi központja lett.

Z sigmond azonban egyre kevesebbet tartózkodott Visegrádon, országa kormányzására alkalmasabb helynek bizonyult Buda. 1410-től a Nagy Lajos által kibővített és királyi rezidenciává alakított István-várhoz egy újabb udvart kapcsolt, melyet többszintes palotaszárnyak határoltak. Zsigmond nemcsak a várban, hanem Buda polgárvárosi részén is építkezett. A források „Friss-palotának” nevezik a király új, városi lakóházát, melynek fényűző berendezéséről, hatalmas méreteiről külön megemlékeztek. Sajnos a vár és a „Friss-palota” is még a 16. században megrongálódott, és Buda 1686-os felszabadításakor végleg elpusztult. A vár közelében álló egykori Szent Zsigmond-prépostságnak is csak alapfalait ismerjük. Az építkezések során mintegy kétszeresére nőtt királyi palota különlegesen gazdag díszítéseinek csak hírmondói az 1974-ben megtalált szobrok. Mindebből úgy tűnik, Zsigmond új székhelyén apja prágai és karlštejni építkezéseit próbálta túlszárnyalni.

A csehországi huszita felkelések miatt Zsigmond megerősítette pozsonyi várát, majd mikor 1433-ban császárrá koronázták, a birodalmához közelebb eső Pozsonyba tette át székhelyét. A király elköltözése a budai építkezések végleges megszakadását jelentették: a mesterek már az 1420-as évektől Pozsonyba kezdtek áttelepülni az új rezidencia felépítésére. Zsigmond pozsonyi vára részben még ma is áll.A királyi építkezésektől nem voltak teljesen függetlenek azok a városi templomépítkezések, melyek a 14. század végén már elkezdődtek, de csak a 15. század közepén fejeződtek be. Ezek közül a három legfontosabb Kassa, Kolozsvár és Pozsony plébániatemploma.

A kassai Szent Erzsébet-templom építése a kor legnagyobb vállalkozása volt, melynek munkálatain a király budai építőműhelye által közvetített prágai Parler-hagyományok mutatkoznak. Mindez jól látszik a déli bejárat gazdag mérműves kiképzésű kettős kapuja fölött emelkedő előcsarnok függesztett zárókövén és repülőbordáin. A kapuzat figurális díszítése ez esetben háttérbe szorul az építészeti tagozatok dekoratív kiképzése mögött. A szerkezeti elemek „önmagukat díszítik”, az építészet saját nyelvén szólal meg. A közép-európai késő-gótika architektonikus tisztasága nyilvánul meg a kassai hajó boltozatainak rajzolatán is.

Nem független a kassai templomtól Kolozsvár Szent Márton-plébániatemploma, melyet szintén ebben az időben fejeztek be, kapuzatain a kassai kőfaragók munkája mutatható ki. A korábban elkezdett szentélyt hatalmas csarnok rendszerű hajóval folytatták, melynek csillagboltozatait erősen tagolt, fejezet nélküli pillérek tartják.

A harmadik nagy templomépítkezés, a Szent Márton-dóm hajójának befejezése Zsigmond pozsonyi építőműhelyéhez köthető. A mellékhajók és a szentély azonban csak a század legvégére készült el a legmodernebb bécsi stílusnak megfelelően.

Szent Erzsébet-plébániatemplom

A kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom