Zsigmond, Luxemburgi (1368-1437): IV. Károly német-római császár és cseh király második fia. Felesége, Nagy Lajos király lánya (Mária) révén 1387-től Magyarország királya lett. 1420-tól cseh király, 1433-tól német-római császár. Magyarországi uralkodását kezdetben a bárók akaratához való alkalmazkodás jellemezte, majd fokozatosan egyre önállóbb politikát folytatott. Uralkodása végén függetlenítette magát a magyar főuraktól. A 14. század 80-as éveitől több hadjáratot vezetett a Magyarország déli határai felé nyomuló törökök ellen. A hatékony védekezés érdekében megreformálta a hadsereget és a vármegyéket, elkezdte kiépíteni a déli végvárrendszert. Cseh trónját a husziták lázadása miatt sokáig nem tudta elfoglalni. Fiú örököse nem volt, ezért országát vejére, IV. Albert osztrák hercegre hagyta. Zsigmond uralkodása alatt tudatosan követte apja műpártoló tevékenységét, nevéhez kötődik a visegrádi, a budai és a pozsonyi vár kiépítése is.