Bramante terve

A római Szent Péter bazilika a nyugati kereszténység központjának számított egészen attól a pillanattól fogva, hogy a szent sírja fölé a 4. században Nagy Konstantin felépíttette az öthajós bazilikát. Ez a templom a 15. század végére már igen rossz állapotban volt, szentélyét a század folyamán jelentősen átépítették. II. Gyula pápa határozta el, hogy a régi templom helyén, egy, a szent mártírhoz még méltóbb templomot építtet fel. A tervek elkészítését a milánói építészre, Bramantéra bízták, aki Rómában ekkorra már megalkotta az új, centrális templom modelljének tekinthető kis templomot, a Tempiettót. Bramante terve egy kilencosztatú, középső kupolával fedett, kisebb téregységekre tagolt templommal számolt. A centrális templom elképzelése, mint láttuk, a kor építészeti ideáinak megfelelően, a hely szentségének leginkább megfelelő forma volt, de Bramante épülete, a fennmaradt tervrészlet alapján, túlságosan sok részre bontotta volna fel a belső teret és a hatalmas kupola alátámasztására szolgáló négyezeti pillérek sem lettek volna elég erősek. Elképzelése azonban, a későbbi új tervek ellenére, lényegileg meghatározta a végleges épület arányait.

Bramante eredeti elképzeléséről Raffaello egyik freskója ad némi fogalmat. A stanzák első termébe (Stanza della Segnatura) festett Athéni iskolafreskójának hátterében nagyszabású építészeti háttér bontakozik ki: egy szoborfülkékkel tagolt, dongaboltozattal fedett építmény. A dongaboltozat, amely Bramante tervét is minden bizonnyal meghatározta, Alberti építészetéből ered, ő volt az, aki antik római mintára ily módon fedte le a mantovai San Andrea főhajóját.

Donato Bramante: Tervrajz a Szent Péter bazilikához