Firenzei szobrászat a század második felében

Donatello tízéves padovai tartózkodása lehetőséget teremtett egy fiatalabb szobrászgeneráció számára, hogy Firenzében jelentősebb megbízásokhoz jusson. A város kiemelkedő kancellárjainak, Leonardo Bruninak és Carlo Marsuppininak például Bernardo Rossellino, illetve Desiderio da Settignano készítette el monumentális síremlékét az 1450-es években. Az új generáció művészei sokat merítettek Donatello stílusából, de szobrászatukra - szinte kivétel nélkül csak márvánnyal dolgoztak - elődükénél lágyabb formák jellemzőek. Különösen igaz ez Antonio Rossellino és Desiderio műveire, akik kisméretű, házi használatra szánt, bensőséges Madonna-domborműveiken, vagy érzékenyen megformált büsztjeiken a donatellói drámaisággal szakítottak.

A quattrocento második felének vezető mestere Andrea del Verrocchio volt. Műhelyében egyszerre tanulták meg a tanoncok a festészet, a márványszobrászat és a bronzöntés technikáját. Mindezek alapja ugyanis a rajz volt. A firenzei disegno-elmélet szerint, és ezt a korabeli műhelygyakorlat is igazolja, az összes művészeti ág, a festészet, a szobrászat és az építészet közös alapjának a rajzot tekintették. Verrocchiótól, és műhelyének tagjaitól, köztük Leonardótól ezért igen sok grafikát ismerünk. Verrocchio szobrászként elsősorban bronzzal dolgozott, fő műve Bartolomeo Colleoni lovasszobraVelencében. A bronzszobor Donatello Gattamelatájára adott művészi válasz volt, mint ahogy a Mediciek megrendelésére készített, férfias megjelenésű, páncélba öltöztetett Dávid-szobra is a donatellói előkép továbbgondolását, a téma eltérő bemutatásának lehetőségét mutatja. 1466-ban, a Mercanzia, a firenzei kereskedők céhe azzal bízta meg Verrocchiót, hogy az Orsanmichélének abba, a Brunelleschi által tervezett fülkéjébe, amelyben addig DonatelloToulous-i Szent Lajos bronzszobra állt, új művet alkosson. Krisztus és Tamás alakja a fülkeszobrok műfaját radikálisan megújította. Az aszimmetrikus kompozícióban a nézőnek félig hátat fordító Tamás ugyanis a külvilág valóságos teréből lép a fülkébe, az alacsony talapzaton álló Krisztushoz, hogy sebének valódiságáról meggyőződjék. Az apostol alakja így közvetítő szerepet tölt be Krisztus és a művet szemlélő ember között, akinek tekintetét a súlyos drapériák alól előtűnő seb látványára irányítja.

Andrea del Verrocchio: Krisztus és Tamás

Andrea del Verrocchio: Dávid