Jean Goujon és Germain Pilon

A franciaországi reneszánsz, pontosabban manierista szobrászat kialakulását alapvetően meghatározta az I. Ferencfontainebleau-i udvarában dolgozó itáliai művészek stílusa. A francia királyok temetkezőhelyén, a Párizs melletti Saint Denis apátsági templomában felállított síremlékek a 16. században olasz szobrászok révén nyerték el baldachinos, az elhunyt királyi házaspár térdelő alakját is magába foglaló, klasszikus reneszánsz építészeti tagozatokkal kialakított típusa. Ilyen volt a még kizárólag itáliai szobrászok által készített XII. Lajos-síremlék (1515-1531), majd ennek nyomán, már nagyrészt francia művészek kezétől származó, I. Ferencnek, valamint II. Henriknek, a kor két legjelentősebb francia uralkodójának síremléke (1547, illetve 1561).

Az utóbbi munkálatain az olasz Primaticcio mellett közreműködött az a Germain Pilon is, aki a század második felének legjelentősebb francia szobrásza volt.

I. Ferenc korának kiemelkedő egyénisége azonban nem ő, hanem egy másik szobrász, Jean Goujon volt, akinek kecses formájú, lágy redőképzésű alakjai az olasz manierista szobrászat stílusának átvételéről tanúskodnak, és minden valószínűség szerint a század közepén, Párizsban készült műveinek szobrászati stílusára nagy hatással volt Cellini fontainebleau-i bronz nimfa-domborműve. Goujon életének korai szakaszáról szinte semmit nem lehet tudni, de nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy az 1540-es évek előtt járt Itáliában, valószínűleg Rómában. Párizsban alkotott főműve, a Fontaine des Innocents, egy Pierre Lescot építész által tervezett, eredetileg két utca összetalálkozásánál 1547-ben felépült, négyzetes kútház, amelyet hat keskeny dombormű díszített, forrásnimfák egészalakos ábrázolásaival. A kecses, mozgalmas beállításban megjelenő nőalakok sima háttér előtt állnak, vagy inkább táncolnak, ruháik dekoratív redőzése pedig nem csak Cellinire, hanem a hellenisztikus szobrászat stílusára is emlékeztet. Goujon együttműködése Lescot-val a továbbiakban sem szakadt meg, ő készítette a Louvre ekkor felépült épületszárnyának homlokzati domborműveit, valamint a belsőben a nagyterem kecses kariatída-szobrait is

A 16. század második fele Franciaországban, I. Ferenc és II. Henrik központosító politikájának teljes összeomlását hozta. Az utolsó négy évtizedet a vallásháborúk koraként tartja számon a történetírás, melynek legvéresebb epizódja a hugenották párizsi lemészárlása, a Szent Bertalan éjszakája volt. Ebben korban kevés nagyszabású alkotás készült, az I. Ferenc korában virágzó királyi udvar ösztönző szerepe már nem volt olyan jelentős. A korszak kiemelkedő szobrászegyénisége Germain Pilon volt, akinek jelentősebb művei általában síremlékek, mint a korábban említett, II. Henrik-síremlékSaint Denis-ben, vagy Valentine Balbianié, akinek holttestét, az idősen, megtörten, drámai, naturalisztikus formaképzéssel mutatta be márvány domborművén. Párizs vezető művészeti szerepét csak a vallásháborúk korának lezárultával nyeri el újra, és IV. Henrik trónralépése után, a 17. század elejétől fogva, meghatározó szerep jut Párizsnak a barokk művészet alakulásában.

Jean Goujon: a Fontaine des Innocents nimfái

Germain Pilon: Valentine Balbiani síremléke