Michelangelo, Campidoglio

Michelangelo első terve a Capitolium (Campidoglio) átalakításához 1546-ból származik. A Capitolium az ókori Róma szakrális központja volt, itt állt a kapitóliumi triász (Jupiter, Juno és Mars) temploma. A középkor folyamán a térnek a Forum Romanum felé eső oldalán, az antik Tabularium (levéltár) épületének alapjaira épült fel a városi önkormányzat palotája (Palazzo Senatorio), a domb legmagasabb pontjára pedig a ferencesek temploma, a Santa Maria in Aracoeli. Michelangelo tervei tehát egy részben beépített tér átalakításáról szóltak. Koncepciójának lényege az volt, hogy a tér főnézetét megfordítja, és a dombra a feljáratot a Forummal ellentétes oldalon helyezi el. A tér közepét egy ellipszis formájú, három lépcsőfok által jelzett keret határozza meg, amelynek középpontjába, a kövezetbe illesztett tizenkét szögű csillagkompozíció fókuszpontjába állíttatta fel Marcus Aureliusbronz lovasszobrát, amely korábban a lateráni Szent János bazilika előtt állt. A tér, az ellipszis forma alkalmazása révén szokatlanul dinamikus összképet alkot, mert e forma egyszerre tekinthető centrálisnak és longitudinálisnak. A tér három oldalát egységes épülethomlokzatokkal határolta le. Ezek közül a két oldalsó nem párhuzamos egymással, hanem a perspektíva lehetőségeivel élve, illúzionisztikus hatást keltve, a feljárat felé közelítenek egymáshoz. Az ellipszis formát tehát egy trapéz határolja. A két, teljesen azonos palotahomlokzat kialakítását az határozta meg, hogy a bal oldali, a Palazzo dei Conservatori lényegében egy középkori épület elé épített kulisszahomlokzat. Az épület adott arányai nem tették lehetővé a klasszikus oszloprend alkalmazását, ezért, elsőkét a reneszánsz palotaépítészetben, a két szintet átfogó óriáspilaszterek közé illesztette a szabadon álló oszlopok és architráv alkalmazásával kialakított nyílásokat. A homlokzat tehát egy monumentális keretszerkezetbe foglalja be az egyes részleteket. Ez az elgondolás hasonló ahhoz, amit már korábban alkalmazott a firenzei San Lorenzo új sekrestyéjének, a Sagrestia Nuovának a belső homlokzati kialakításán is. A középső épület homlokzata, az emeltre felvivő, kétkarú lépcsővel, szintén Michelangelo tervei szerint készült.

A michelangelói elképzelés újszerűsége abban ragadható meg, hogy a teret, középen a szoborral, és az azt körülvevő épületeket egységes egészként fogta fel, és ennyiben, valamint a dinamikus szemléletre komponált ellipszis, és a perspektivikusan illúzionisztikus trapézforma révén, a barokk téralakítás egyik előzményének lehet tekinteni.

Capitolium, Etienne Duperac metszete

Michelangelo: Palazzo dei Conservatori