Palladio, Andrea (1508–1580): Padovai, a cinquecento egyik legjelentősebb építésze. Életműve teljes egészében Veneto tartományhoz kötődik, elsősorban Vicenzában és Velencében dolgozott. Az érett reneszánsz építészetben a manierista tendenciával szemben klasszicizáló stílust képviselt. Mestere, Giangiorgio Trissino révén ismerkedett meg Vitruvius építészeti traktátusával, és ez a mű, valamint Leon Batista Alberti műve (Tíz könyv az építészetről) alapvetően meghatározta elméleti és gyakorlati munkásságát. Az antik építészet motívumaiból indult ki, szigorúan alkalmazta az oszloprendeket, de az antik és reneszánsz előképekből kiindulva új típusú alaprajzi és homlokzati formákat alakított ki. Elméleti munkásságát összegző műve, amelyben saját épületeit is ismerteti, Négy könyv az építészetről címen jelentette meg 1570–ben. Életművében elsősorban városi paloták, városi és vidéki villák és templomok szerepelnek. Első jelentős munkája a vicenzai Basilica középkori épületének átépítése volt, és ennek új, kétszintes loggiás homlokzatán alkalmazta először a róla elnevezett Palladio-motívumot. Vicenzában felépült városi palazzói általában egy tengelyre felfűzött, belső udvart magába foglaló épületek, amelyek homlokzatát gyakran az emeleteket összefogó óriáspilaszter (palazzo Valmarana), illetve hangsúlyos kváderezés tagolja (palazzo Thiene), vagy kétszintes, loggiás, oszlopos, architrávos homlokzat díszíti (palazzo Chiericati). Városi villái általában szabályos centrális alaprajzúak, leginkább a görögkereszt alaprajzból indult ki, és homlokzatait oszlopos portikusszal tagolta, az antik szakrális építészet mintájára (Vicenza, villa Rotonda, Mira, villa Foscari „La Malcontenta”). A villa rustica, vagy vidéki villa gazdasági épületeket is magába foglal, ezért a központi épülettömbhöz két oldalt, szimmetrikusan, alacsonyabb oldalszárnyak csatlakoznak. (pl. Maser, villa Barbaro, Fratta Polesine, villa Badoer) A vicenzai Teatro Olimpicót színpadi kulisszahomlokzatának perspektivikus játéka teszi különlegessé. Három templomépülete, amelyek életművének késői szakaszában valósultak meg, Velencében találhatóak. Legjelentősebb ezek közül az önálló kis szigeten álló, megnyújtott, kereszt alaprajzú, belsejében szabadon álló oszlopokkal és golyvázott párkánnyal, homlokzatán egymásba illesztett timpanonokkal kialakított San Giorgio Maggiore kolostortemplom. Hasonló, de egyszerűbb tagolással kialakított temploma a Giudeccán álló il Redentore. Palladio a 17–18. századi angol és később az amerikai építészetre alapvető hatással volt (palladianizmus).