Jánosréti mester (1470-90 körzött működött): Magyarországi festő, a bányavárosi művészet kiemelkedő mestere aki feltehetően nagy műhely élén, számos tanítvánnyal dolgozott. Névadó műve a Jánosréti Szent Miklós főoltár (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria), melynek belső képein Szent Miklós legendáját festette meg a Legenda Aurea alapján. Egy garamszentbenedekről származó középképét és predelláját szintén neki tulajdonítják. Későbbi műve a cserényi Szent Márton oltár (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria). A mester sajátos bájú elbeszélő művészete széles körben hatott.

Kolozsvári Tamás (1427 körül működött) Festő, a magyarországi táblaképfestészet első név szerint ismert mestere, akit a garamszentbenedeki Kálvária-oltárpredellájának felirata nevez meg. A mester egyéb műveit nem ismerjük. Feltehetően a budai udvarban működött. Nagy tehetségű, jelentős művész volt, aki a sokfelől jövő hatásokat egyéni stílussá ötvözte. Főleg a prágai lágy stílus hatott rá. Festészete illeszkedik az internacionális gótikába.

Zsigmond, Luxemburgi (1368-1437): IV. Károly német-római császár és cseh király második fia. Felesége, Nagy Lajos király lánya (Mária) révén 1387-től Magyarország királya lett. 1420-tól cseh király, 1433-tól német-római császár. Magyarországi uralkodását kezdetben a bárók akaratához való alkalmazkodás jellemezte, majd fokozatosan egyre önállóbb politikát folytatott. Uralkodása végén függetlenítette magát a magyar főuraktól. A 14. század 80-as éveitől több hadjáratot vezetett a Magyarország déli határai felé nyomuló törökök ellen. A hatékony védekezés érdekében megreformálta a hadsereget és a vármegyéket, elkezdte kiépíteni a déli végvárrendszert. Cseh trónját a husziták lázadása miatt sokáig nem tudta elfoglalni. Fiú örököse nem volt, ezért országát vejére, IV. Albert osztrák hercegre hagyta. Zsigmond uralkodása alatt tudatosan követte apja műpártoló tevékenységét, nevéhez kötődik a visegrádi, a budai és a pozsonyi vár kiépítése is.

Martini, Simone (1280k.-1344): Itáliai festő, a sienai trecento festészet nagy hatású mestere. Valószínűleg Giotto műhelyében, Rómában tanult. Első hiteles munkája a Maesta (1315, Palazzo Publico, Siena) freskó. Avignonban Petrarca barátja, az ő számára díszítette miniatúrákkal a Vergilius-kódex címlapját (1340, Biblioteca Ambrosiana, Milánó). Stílusa lágy, líraian gótizáló áramló vonalakkal, alig árnyalt színekkel. Tudatosan használta a csillogó kelmék, a pompás ornamentika elemeit, melyekkel érzékenyen mintázott alakjait álomszerű világba emelte. Az udvari, lovagi szellem idealizáló szemlélettel hatja át művészetét. Legnagyobb méretű fennmaradt táblája a pisai oltártábla, Madonna szentekkel (Museo Nazionale). Oltárképei közül kiemelkedik Szt. Ágoston, Szt. Ambrus (Fitzwilliam Museum, Cambridge) és a sienai Sant’ AgostinoBeato Agostino Novello-oltára. Nápolyban Róbert Károly király számára festette a Toulouse-i Szent Lajos-oltárt (1317, Museo e Gallerie Nazionali di Capodimonte, Nápoly). Valószínű, hogy 1322-26 k. festette Assisiben fő művét, az alsó templom Szt. Márton-kápolnájának a szent legendáját és szenteket ábrázoló freskóit. Guidoricchio da Fogliano lovas freskója(1328, Palazzo Pubblico, Siena) a győztes hadvezérnek állít emléket. A sienai dóm számára készült Angyali üdvözlete (két szent alakja Lippo Memmitől, 1333, Uffizi, Firenze) a sienai festészet fejlődésének meghatározó alkotása.

Imre, Szent (1007-1031): Magyar herceg, I. (Szent) István király és Gizella bajor hercegnő fiatalon meghalt fia. Legendás személyiség, egyesítette magában a keresztényi tisztaság eszményét és a hősi hagyományokat. Feltehetőleg Gellért püspök nevelte, s neki szólnak István Intelmei is. Felesége bizánci hercegnő volt. 1031-ben egy vadkan okozta halálát vadászaton. Szent László király uralkodása alatt, 1083-ban szentté avatták. A Szent Imre-legenda a 12. században keletkezett, már ebben is önmegtartóztató életmódját hangsúlyozták. A 14. századtól ábrázolásain megjelenik a szüzességet szimbolizáló liliom.

István, I., másképpen Szent István, eredeti nevén Vajk (970-1038): A magyarok nagyfejedelme, Magyarország első királya, a magyar állam megalapítója, a keresztény vallás meghonosítója Magyarországon. Már gyermekkorában István névre keresztelték, s keresztény szellemben nevelték. 1000 karácsonyán Magyarország királyává koronázták. Legyőzte a lázadó, a nyugati kereszténységet felvenni nem akaró törzsfőket (Erdélyben Gyulát, a Maros mentén Ajtonyt), s kemény törvényeivel az ország társadalmi és egyházi rendszerének kialakítását tűzte ki célul. Kialakította az egyházmegyéket, terjesztette a keresztény hitet. A híres Intelmeket vélhetően nem István írta, de a mű ösztönzésére és felügyeletével keletkezett Asztrik (Anasztáz) érsek tollából. Szent István, Imre herceg és Gellért, a mártír püspök relikviáinak szentté avatással egyenértékű oltárra emelésre 1083-ban, Szent László uralkodása idején kerül sor. Az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban avatja szentté IX. Ince pápa. Szent István ünnepnapja Magyarországon augusztus 20.

László, I., másképpen Szent László (1040-1095; uralk. 1077-1095): Árpád-házi magyar király, a feudális államrend és társadalmi berendezkedés megszilárdítója. László uralkodásának legfontosabb eredményeit három törvénykönyve rögzítette. Intézkedéseinek több mint a fele a magántulajdon védelmét szolgálta. Történelmi érdeme, hogy kegyetlen, de hatékony törvényeivel újra megszilárdította azokat a kereteket, amelyek között később megindulhatott az ország feudális virágzása. László kultuszának kialakulásában főként az játszott szerepet, hogy alakjában harmonikusan fonódtak össze az ősi keleti vezéri hagyomány és a modern keresztény lovagszent vonásai. Személyéhez számos csodatétel fűződik: harci bárdjával vizet fakasztott a szomjazó katonáknak, sziklafal nyílt meg előtte, Szent László füve pedig meggyógyítja a betegeket. E kettősség megjelenik a hőstetteit ábrázoló felvidéki és erdélyi faliképeken. III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta.