A galéria története

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészetek gyűjtésére és bemutatására szakosodott múzeum. Megalakulása felé a kezdő lépést az első nemzeti érdekű közgyűjtemény, a Nemzeti Múzeum, majd az Országos Képtár létrehozása jelentette. Megalapítása 1957-ben történt, amikor a Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi képtár gyűjteményeiből a magyar mesterektől származó műtárgyakat, festményeket, szobrokat, érmeket, grafikákat, a Régi Magyar Osztály anyagán kívül áthelyezték a kúria Kossuth Lajos téri épületébe. A galéria 1975-ben került végleges helyére, a budai várba.

Ekkor került ide a Régi Magyar Osztály anyaga is, és jött létre a Galéria Régi Magyar Gyűjteménye, amely így a 11. századtól a 18. századig terjedő időszakból származó tárgyakat foglalja magában. Az együttes legjelentősebb részét a 15-16. századi szárnyas oltárok, táblaképek és faszobrok alkotják. Ezek gyűjtését a 19. században a középkor felé forduló romantikus szemlélet indította el, és legtöbbjük a Felvidékről származik.

A régi magyar művészet emlékeinek következetes, tervszerű gyűjtése, feldolgozása, kiállítása a Szépművészeti Múzeumban Petrovics Elek, majd Radocsay Dénes nevéhez fűződik. A Galéria Régi Magyar Gyűjteményét 1976 és 1989 között Mojzer Miklós vezette.

Madonna Bártfáról