Barbakán:elővár, a középkori vár- és városkapuk elé épített, falszorossal hozzájuk kapcsolt, általában kör alaprajzú külső védmű, felvonóhíddal, vizesárokkal fölszerelve.

Dekoratív: díszítménnyel ellátott vagy díszítményszerű dolog, amely nem bír jelentéssel vagy funkcióval.

Favázas épület: olyan épület, amelynek vázszerkezetét fából ácsolt gerendák adják, e faváz közeit vályoggal, téglával vagy kővel töltik ki, így a faszerkezet a homlokzaton látható marad. Ősi technika, legszebb példái a középkori német városokban láthatók.

Homlokzat: az épület utcára, udvarra néző, egységes kiképzésű oldala, melyről gyakran a rendeltetés is leolvasható.

Ikerablak: két vagy több egyforma, egymás mellé helyezett és oszloppal elválasztott nyílásból álló ablakcsoport. A romantikában kezdték használni.

Kolduló rendek: a 13. század elején alakult szerzetesrendek (ferencesek, klarisszák, dominikánusok) új típusa. A kolduló szerzetesek eszménye az evangéliumi szegénység tökéletes megvalósítása, ezért magántulajdonuk nincs, életszükségleteiket a világi közösség (egy város) adományaiból szerzik meg. Mindezért cserébe lelki gondozást nyújtanak. A középkorban a városok fejlettségének, gazdagságának jele volt, ha a közösség képes volt fenntartani egy-egy kolduló rendi kolostort. A szerzetesek kezdetben a városok szélén telepedtek le, és a városban prédikáltak. Mikor egyre népszerűbbé váltak, külön templomot építettek nekik. A kolduló rendi templomok közös jellemzője a nagy, egységes, nyújtott, poligonális záródású szentély (itt imádkoztak a szerzetesek), melyet szentélyrekesztő fallal választottak el. Ehhez csatlakozik a széles, csarnokszerű hajó, melyet úgy építettek meg, hogy a prédikáció jól hallható legyen. Hangsúlyos homlokzatot nem építettek, a templomokat nem díszítették. Tornyot is csak ritkán, általában a szentélyhez közel építettek. Templomaikhoz kolostorépület is csatlakozik kerengővel, káptalan teremmel, és szerzetesi cellákkal.

Lakótorony:középkori várak és városok védelmi és reprezentációs célból épített, vastag falú, több emeletes, alapterületéhez képest nagy magasságú lakóépülete.

Loggia: félig nyitott, árkádos folyosó, vagy emeleti galéria. Az oszlopos – boltíves folyosó az itáliai kora reneszánsz építészetből terjedt el.

Lőrés:várak védőfalait koronázó vagy a falban kialakított, keskeny, kifelé bővülő nyílás, amely a becsapódó lövedékek ellen nyújt védelmet. Formája lehet egyszerű, keretezetlen rés, kulcslyuk, kereszt.

Ornamentika: az ornamentum = díszítés, díszítmény szóból képzett elnevezés egyrészt a díszítő művészetre, másrészt az egy-egy stílust jellemző díszítések összességére.

Palazzo: (olasz, palota) nagyobb méretű, reprezentatív lakóépület. A középkor és kora reneszánsz palazzói még őrzik erődszerűségüket, amit fokozatosan elveszítettek, és a palazzo egyre inkább a gazdagság és a fényűzés kifejezőjévé vált.

Párkány: az épület falfelületének vízszintes tagolóeleme, a sík felületből jól láthatóan kiemelkedik. Az antik oszloprendekben az oszlopfő fölött általában háromrészes párkány található. A párkány, homlokzati elhelyezkedése szerint lehet koronázó- (fő-) párkány, övpárkány, könyöklő párkány, lábazati párkány, szemöldök párkány.

Rózsaablak: kör alakú, kőráccsal díszített ablak. A gótikus templomhomlokzat fontos eleme.

Várostorony: a városok védművének részeként az ellenséget vagy a tüzet kémlelő őrök számára épített, gyakran a városházához kapcsolt toronyépítmény.

Vimperga: a gótikus kapuk, ablakok felett emelkedő magas, mérművekkel díszített, háromszögletű oromzat. Oldalain általában fiatornyok állnak.

Zárt erkély:négy- vagy sokszöghasáb, illetve henger alakú, a homlokzat síkjából vagy az épület sarkából kiugró, fedett építmény, amelyet konzol támaszt alá.