Az ókeresztény művészetről a kereszténység kezdeteitől körülbelül a 6. század elejéig beszélhetünk. Főként Itáliában és a Földközi-tenger nyugati medencéjében született építészeti, festészeti és szobrászati alkotások ezek, a középkori művészet előzményei. A késő antik világ légkörében alakult ki, tartalombeli különbség van a pogány és a keresztény művek között. Legkorábbi ismert alkotásai a római katakombákban találhatók, 2. századi falfestmények, mennyezetképek. Ezek az őskereszténység korai, művészeti nyomai.

Az ókeresztény művészet a kereszténység üldöztetésének korában keletkezett. Az uralkodói támogatás népszerűvé és gazdaggá tette az egyházat, s ezért nagyszabású alkotásokra volt szükség. A kereszténység megerősödésével egyre több ábrázoláson az egyház, a kereszténység birodalmi, uralkodói helyzete jelenik meg. A ravennai San Vitale-templom mozaikjai tökéletesen kifejezik, mi a keresztény birodalom. Legfelül Krisztus ül egy gömb alakú trónuson, a gömb a világegyetemet jelképezi, angyalok és szentek veszik körül, ő a törvényhozó, a Mindeneknek ura (Pantokrátor). Krisztus alatt van jelen Jusztinianoszt, akit szintén dicsfény övez, ő a Kozmokrátor, a Világegyetem ura. A római uralkodók is Kozmokrátornak nevezték magukat, s már akkor is dicsfénnyel vetették körbe magukat. A császár udvara Krisztus udvarának földi leképeződése.