Életfa: az élet szimbóluma, a babiloni művészettől kezdve gyakran felbukkanó, a népművészetben is ismert motívum. Általában stilizált növény két szimmetrikusan felé forduló, rá vigyázó mitikus állatalak között.

Eukarisztia (eucharisztia, oltáriszentség): A hét szentség (keresztség, bérmálás, eukarisztia, bűnbánat szentsége, betegek kenete, a házasság és az egyházirend szentsége) egyike. A katolikus egyházban a szentmise középpontja az eukarisztia: Krisztus megjelenik a megáldott kenyérben és borban. Az oltáriszentséget Krisztus az utolsó vacsorán alapította, hogy a hívő ember eggyé válhasson vele. Az eukarisztiában Isten megtestesülését, az ember bűneinek bocsánatát, a mennyek országának reményét ünnepeljük, általa emlékezünk meg Krisztus életéről, haláláról és feltámadásáról. (Mt 26,26-26,28; Mk 14,22-14,24; Lk 22,14-22,20) Az eukarisztiának számos szimbóluma alakult ki a képzőművészeti ábrázolásokon (pl. hal, bárány, búzakalász, boros kehely, stb.) a művészet története során. Mivel ez a keresztény vallás egyik legnagyobb misztériuma az oltáriszentség, ezért a keresztény művészet legtöbb ábrázolása valamilyen módon összefüggésbe hozható az eukarisztiával, a művészeti megnyilvánulások legtöbbje utal az eukarisztiára.

Keresztrefeszítés: Krisztus kereszthalála, a keresztény üdvtörténet csúcspontja. A római birodalomban a bűnözőkre kiszabott halálbüntetés-fajta volt.

Krisztus feltámadása: Krisztus keresztre feszítése utáni harmadik nap megjövendölt eseménye. A szinoptikus evangéliumok a húsvétvasárnap eseményeiről írnak, a feltámadásról magáról nem. Művészeti ábrázolása a 13. században jelent meg, legtöbbször, amint Krisztus az alvó katonák között kilép a sírból.

Liturgia: (görög: leiturgia, „közszolgálat”): a görög kultúrkörben még közmunkaként szerepel, de a kereszténységben megváltozott a jelentése. Jelenthet áldozatbemutatást, az evangélium hirdetését, szentmisét, de általánosan az egész egyházi szertartásmenetet.

Pantokrator: A görög szó jelentése: Mindenek Ura, Mindenható. A 6. századi bizánci művészetben kialakult Krisztus-ábrázolás. A leginkább a templomok kupolájában, szentélyük boltozatán megjelenő sokszor félalakos Krisztus-képeket ünnepélyes, szigorú, keskeny és szakállas arc jellemzi. Jobb kezével áldó mozdulatot tesz, baljával könyvet, vagy könyvtekercset tart.