A kódexek anyaga, készítési technikája

A kódexek kézzel, eleinte papirusz alapanyagra írott könyvek, melyet később a pergamen váltott föl, míg a nyomtatás feltalálásával ezeket teljesen ki nem szorították az olcsóbb, papírból készült könyvek.

Kezdetben az egyiptomi papirusznád rostjaiból préselt tekercsekre írták a korai kéziratokat, a tekercsnek csak az egyik oldalára. A papirusz előállítása kizárólag a növény termővidékére, a Nílus völgyére korlátozódott, így készítése behatárolt volt. A tekercseket -számos esetben - később különálló lapokra darabolták, és egymásra rakva összefűzték.

Ez történt a Józsue-tekerccsel [Róma, Vatikán] is, mely vagy egy 5. századi antik mű, vagy egy 5. századi kézirat 10. századi másolata. A mű az ószövetségi Józsue első könyvéből vett eseményeket ábrázolja, hellenisztikus stílusban. A Józsue által kiküldött két kém jelentést tesz, miután megvizsgálták Jerikó városát. Józsue átvezeti seregét a Jordán folyó csodálatos módon kiszárított medrén. Jerikó városát elfoglalják, majd felgyújtják. A szövegek Józsue könyvének görög nyelvű kivonatai, a 10. században írták a képek alá.

A papiruszra írt kéziratokat a 4. századtól felváltották a pergamenre készített kódexek. Az 1. századtól ismerték azt az eljárást, melynek során az állatbőrt írásra alkalmas alapanyaggá készítették ki. A fiatal juh, kecske lenyúzott bőréről oltott mésszel eltávolították a szőrt, majd meszes vízben zsírtalanították, fehérítették. A bőrt keretbe feszítették és húsoldalát levakarták, mosták, szárították, krétaporral behintették, hogy a pórusok betömődjenek, és a tinta szét ne folyjon írás közben. A felületet tajtékkővel való csiszolással tették egyenletessé, simává. A pergamennek nagy előnye a papirusszal szemben, hogy mindkét oldalára lehetett írni. Ennek ellenére igényesebb illusztrációkat többnyire csak az egyikre festettek. A bőr két oldalának minősége ugyanis eltérő: a külső, pórusos, szőr felőli oldal durvább, erre írtak vagy üresen hagyták, és más a belső, melyről a húst levakarták. Ez lényegesen puhább, finomabb felületű, így erre festették az akár egész oldalas képeket .A kéziratmásoló műhelyek, a scriptoriumok a kolostorokban, székesegyházak mellett működtek, és rendeltetésük is az egyházhoz kapcsolódott: mindenekelőtt a Biblia könyveit másolták és illusztrálták. A Biblia ugyanis 46 könyvből áll, ebből különböző, több kötetes kivonatokat készítettek: evangeliariumokat, psalteriumokat. Ezen kívül fontosak az egyházi szertartásokhoz kapcsolódó könyvek (pl.: missalék), a teológiai és tudományos irodalom, a történeti, jogi és szépirodalmi munkák.