- Művészettörténet - 8. évfolyam
- Témák és formák: a magyar koronázási jelvények
- Életrajz gyűjtemény
Dukasz Mihály (VII. Mihály bizánci császár) (uralkodása: 1071-1078): Nagyon művelt és művészetpártoló uralkodó, de igen gyengekezű politikus volt, uralkodása alatt vált biztossá a Bizánci Birodalom felbomlása. A könnyen befolyásolható császár báb volt azok kezében, akik hatalomra juttatták. A birodalom szétzilálásához hozzájárultak a külső támadások (normannok, bolgárok, besenyők), amelyeket Mihály nem tudott megakadályozni és kellőképpen válaszolni rá.
Géza fejedelem (940?-997): Taksony vezér fia, 970-től nagyfejedelem. A kalandozások befejezése után megkezdte a keresztény magyar állam megszervezését. A nyugati kereszténységet vette fel, meghatározva ezzel a magyarság későbbi történelmét. Hittérítőket hívott német földről és Itáliából, fiát, Vajkot István névre kereszteltette. A szembeszegülő pogány lázadókkal kegyetlenül leszámolt, és az ősi szokással szemben bevezette az elsőszülöttségi alapon való örökösödést. Családi székhelyét Esztergomba tette. Élete végén alapította a pannonhalmi bencés apátságot.
Gizella (985-1060): II. Henrik bajor herceg lánya, II. Henrik német-római császár húga, Szent István király felesége (966-tól?). Géza fejedelem ezzel a házassággal pecsételte meg a magyarság európai keresztény állammá válását. Házasságukból több gyermek is született, de István utód nélkül halt meg. A szentéletű Gizella ekkor a passaui Niedernburg kolostorába vonult vissza. Itt is halt meg, sírhelye már a középkorban magyar zarándokhely volt. Gizella részt vett István egyházi alapításaiban, sok templomot ő látott el gazdag liturgikus felszereléssel. Megrendelései közül a legjelentősebb az a liturgikus ruha, melyet koronázási palásttá alakítottak át. Gizella királynéi székhelye Veszprém volt, a székesegyház építése az ő nevéhez fűződik.
György, Szent (†IV. század): A 4. században Lyddában elhunyt katona és vértanú. Mártírhalálának történetét az 5. században sok színes elemmel gazdagították, talán emiatt vált az egyik legnépszerűbb szentek egyikévé. Legendája szerint a perzsa uralkodó, Dadianosz (vagy a római császár, a keresztényüldöző Diocletianus) börtönében hét éven keresztül szenvedett a kínzásoktól. A szent mártíromságának lejegyzői szándékában az állt, hogy az isteni gondviselés által óvott emberi élet sérthetetlenségét mutassák be. A Legenda Aureából származik a Györgyöt, mint sárkányölő szentet bemutató leírás. E szerint egy várost fenyegető sárkánynak utolsó ifjúként a király lányát áldozták fel. György azonban közbelépett, s a lányt megmentette, a várost pedig keresztény hitre térítette. A nyugati ikonográfia legtöbbször e jeleneteket mutatja be a szent életéből. A görög ortodox egyház az úgynevezett „nagyvértanúk” közé sorolja, s ott is igen előkelő helyre helyezi: ő a zászlóhordozó. Attribútumai között a lovagi páncélzat, a sárkány és gyakran keresztes zászló szerepelnek. A középkorban igen sok templomot szenteltek Szent György tiszteletére. Ünnepét április 23-án, Magyarországon április 24-én tartják. A katonák védőszentje, a zarándokok oltalmazója.
Imre, Szent (1007-1031): Magyar herceg, I. (Szent) István király és Gizella bajor hercegnő fiatalon meghalt fia. Legendás személyiség, egyesítette magában a keresztényi tisztaság eszményét és a hősi hagyományokat. Feltehetőleg Gellért püspök nevelte, s neki szólnak István Intelmeiis. Felesége bizánci hercegnő volt. 1031-ben egy vadkan okozta halálát vadászaton. Szent László király uralkodása alatt, 1083-ban szentté avatták. A Szent Imre-legendaa 12. században keletkezett, már ebben is önmegtartóztató életmódját hangsúlyozták. A 14. századtól ábrázolásain megjelenik a szüzességet szimbolizáló liliom.
István, I., másképpen Szent István, eredeti nevén Vajk (970-1038): A magyarok nagyfejedelme, Magyarország első királya, a magyar állam megalapítója, a keresztény vallás meghonosítója Magyarországon. Már gyermekkorában István névre keresztelték, s keresztény szellemben nevelték. 1000 karácsonyán Magyarország királyává koronázták. Legyőzte a lázadó, a nyugati kereszténységet felvenni nem akaró törzsfőket (Erdélyben Gyulát, a Maros mentén Ajtonyt), s kemény törvényeivel az ország társadalmi és egyházi rendszerének kialakítását tűzte ki célul. Kialakította az egyházmegyéket, terjesztette a keresztény hitet. A híres Intelmeket vélhetően nem István írta, de a mű ösztönzésére és felügyeletével keletkezett Asztrik (Anasztáz) érsek tollából. Szent István, Imre herceg és Gellért, a mártír püspök relikviáinak szentté avatással egyenértékű oltárra emelésre 1083-ban, Szent László uralkodása idején kerül sor. Az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban avatja szentté IX. Ince pápa. Szent István ünnepnapja Magyarországon augusztus 20.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)