A jogar

Különös, buzogány formájú, Európában szokatlan a magyar jogar, amelyet a középkorban éppúgy nem ábrázoltak királyaink képein, mint a zárt koronát. Feje hegyikristály gömb, oldalán három kuporgó oroszlán metszett alakjával. A metszés stílusa alapján a kristálygömb a 10. században készülhetett, az iszlám művészet körében, a Fatimidák uralma alatt álló Egyiptomban. Eredetileg is jogarfej lehetett, mert átfúrták és kivájták a foglalat pántjainak mélyedését is. Kora szerint már tartozhatott Szent István kincstárához is. A jogar formája a 10-11. századi burgundi és német ábrázolásokról is ismert, ami lehetővé teszi, hogy készítését Szent István korára tegyük. A hagyományos felfogás szerint a mai foglalat a 12. század második felében készült ötvösmunka, a fej arany, s a nyél aranyozott ezüst borításának egyaránt kizárólagos dísze a filigrán. A kristálygömböt két virág alakú lemez fogja közre, amelyeket kettős pántok kapcsolnak egymáshoz. A felületüket borító rendkívül finom, gyöngyözött drótból hajlított filigránminta uralkodó motívuma a felezett szívpaletta. A felső lemez közepén kerek mezőben egy végtelen, mágikus csomó van, amelynek a középkorban bajelhárító szerepet tulajdonítottak. Ugyanilyen célból kerültek a foglalatra a láncocskákon csüngő kis golyók, amelyek csilingelésükkel a rossz szellemeket tartották távol. A fej foglalatával egykorúnak vélt mogyorófa nyél borítása aranyozott ezüst, már anyagánál fogva is sokkal durvább, a fej filigránmustrájának egy leegyszerűsített motívumát ismétlő díszítéssel.

A jogar