Kultúrtörténeti stílusfelfogás

Ez a felfogás elsősorban Jacob Burckhardt, a baseli egyetem 19. századi művészettörténész professzorának nevéhez fűződik. 1860-ban és 1867-ben megjelent művei – Die Kultur der Rennaissance in Italien, Geschichte der Rennaissance in Italien - az itáliai reneszánszról alkotott képünket a mai napig befolyásolják. Burckhardt számára a művészeti stílus a kultúra sajátos megnyilvánulása volt, szoros összefüggésben annak más területeivel, az állam és a vallás intézményeivel és felfogásával. Kultúrtörténeti vizsgálódásai kiterjedtek a műalkotás sajátos társadalmi helyzetének, összefüggéseinek, a stílus külső meghatározóinak kérdéskörére, elsősorban a megbízók és a művészek viszonyának, a műfajok szerepének és a stílussal való kapcsolatának feltérképezésére. Követői, különösen a 19. század végi német művészettörténészek nagyszabású monográfiákat írtak, melyekben egy-egy kiemelkedő művész egyéniség, mint korának egész kultúráját meghatározó tényező jelenik meg. A kultúra ezekben a művészmonográfiákban a legátfogóbb értelemben vett szellemi közeg, s nem csak a stílus jelenségeire vonatkozott.