Bencés rend: az első nyugati szerzetesrend, központja a dél-itáliai Montecassino. Alapítója Szent Benedek, ő alkotta meg a rend szabályait (Regula) 530 körül. Ismertetőjelük a bő ujjú, csuklyás, földig érő fekete köpeny.

Bizánci művészet: A 395-ben kettéosztott Római Birodalom keleti részén kialakult művészet. A keleti birodalom fővárosa és vezető művészeti központja is (kezdetben Bizánc néven) Konstantinápoly volt, amelyet Nagy Konstantin császár alapított. A korai középkorban (nagyjából a 10-11. századig) Európa vezető politikai és kulturális hatalma Bizánc kezében volt. Művészetének hatása az egész nyugat-európai térségben érezhető volt egészen az újkor hajnaláig. Építészetének legmeghatározóbb formája a centrális tér, amelyet a Bizáncban virágkorát élő mozaikművészet alkotásaival dekoráltak. A bizánci ábrázoló művészetekre a kora bizánci időszakban (395-726) az antik formák követése jellemző, ezeket azonban az egyre nagyobb szerepet kapó kereszténység új tartalmakkal töltötte meg. A realista formák később merevvé, sematikussá és szigorúvá váltak, és az udvari reprezentáció szolgálatába álltak. A szigorú szabályokhoz, előírásokhoz kötődő ikonfestészet mind a mai napig bizánci sémákat alkalmaz, ezért a bizánci művészet továbbélésének tekinthető. A bizánci művészet több korszakát különíthetjük el egymástól. Ezek a következők: kora-bizánci (395-726), képrombolás kora (726-843), közép-bizánci (843-1204), latin császárság alatti (1204-1261), késő bizánci (1261-1453) és posztbizánci (1453 utáni) korszak.

Boltozat: íves térlefedő szerkezet. Az ék alakú kövekből, vagy téglákból kialakított boltív (archivolt) a függőleges irányú nyomást az ívet alátámasztó falra, oszlopra vagy pillérre vezeti le. A boltív kiindulási pontja a válkő, legmagasabb eleme a zárókő. Megkülönböztetünk henger- és gömbfelületű boltozatokat. Hengerfelületűek a donga-, kereszt-, teknő-, tükör-, hálóboltozatok, gömbfelületűek a negyedgömb, félgömb alakúak, a függőkupolák és a csehsüvegboltozatok.

Dombormű, relief: a szobrászat egyik műfaja, amelynél a térben kialakított formák az alapsíkból csak részben emelkednek ki.

Ereklyetartó (reliquiarium): Szentek földi maradványait, vagy a hozzájuk kapcsolódó tárgyakat (pl. ruhát, ékszert, mártírok esetében kínzóeszközt) tartalmazó díszített tárolóeszköz. Rendszerint ötvösmunka. (Példa erre a Győrött őrzött Szent László-herma [fejereklyetartó], amelyben László király koponyadarabját tartják, vagy a budapesti Szent István-székesegyházban lévő Szent István király jobb kezét őrző ereklyetartó, amely lehetővé teszi az ereklye szemlélését.)

Evangélista szimbólumok: Az ókeresztény művészetben kialakult, a négy evangélistát helyettesítő jelképeket értjük evangélista szimbólumok alatt. Szent Máté jelképe a szárnyas emberalak, Szent Márk jelképe a szárnyas oroszlán, Szent Lukács jelképe a szárnyas bika, Szent János jelképe a sas. Gyakran ezeknek a szimbólumoknak a fejét dicsfény veszi körül. A középkori kódexfestészetben nem ritka, hogy emberi testeken jelennek meg az evangélistákat szimbolizáló állatalakok fejei.

Főhajó: Hosszházas (longitudinális) elrendezésű terekben a középső, (általában kelet-nyugati irányban nyújtott téglalap alaprajzú) hajó neve. Bazilikális és álbazilikális templomok esetében a főhajó magasabb a kétoldalt mellette lévő egy-egy, vagy több (de mindig páros számú) mellékhajónál, és legtöbbször szélesebb is azoknál. Bazilikális térképzésnél a főhajó saját ablakain (bazilikális ablaksorán) keresztül kap fényt, mivel a mellékhajók alacsonyabbak nála (ablakai a gádorfalából nyílnak). Csarnoktemplomok esetében a főhajó és mellékhajók azonos magasságúak, így a főhajó a mellékhajón keresztül jut fényhez.

Hosszhajó, hosszház: A hosszanti elrendezésű templomnak a bejárat és szentély közé eső, a főtengellyel párhuzamos, a hívek befogadására szolgáló része. Legtöbbször (a templomok keletelése miatt) kelet-nyugati irányba elnyúló téglalap alaprajzú tér. (Ld. még: hosszanti elrendezésű templom)

Kereszthajó: a templom főhajójára merőleges hajó, mely áttöri a mellékhajók vonalát (ha nem, álkereszthajóról beszélünk). Magassága rendszerint megegyezik a főhajóéval. Általában a templomnak a szentély felé eső részét keresztezi, így az alaprajz latinkereszt alakú lesz.

Rekeszzománc: Az ezzel az eljárással díszíteni kívánt felületet vékony drótból készült választóvonalakkal részekre osztják, a különböző színű zománcok így nem keverednek össze égetéskor.

Szentély:sanctuarium, presbitérium, kórus: a keresztény templomoknak, a laikusoktól elzárt, a miseáldozat bemutatására szánt, a főoltárnak helyet adó tere, az ókeresztény gyakorlat alapján szűkebb értelemben a templom apszisa.