Verduni Nicolaus egy műve

A Maas-vidék, és ezzel együtt a német romanika iparművészetének tetőfokát Verduni Nicolausmunkássága jelentette. Az 1180-1230 között készült, bazilikális templom formájú kölni Háromkirályok-ereklyetartó itt bemutatott oldala feltételezhetően a mester késői műve. Felső részén angyalok között Krisztus trónol, alul pedig a gyermek Jézust az ölében tartó Madonna két oldalán a Háromkirályok hódolata és Krisztus kere sztelésének jelenete kapott elhelyezést. A tölgyfa alapra felhelyezett arany, ezüst és aranyozott réz lemezek, a beágyazott és rekeszzománcos, a drága- és féldrágaköves díszítés felhasználása, az ötvösség szinte valamennyi technikáját professzionális szinten felvonultató ilyetén alkalmazása jellemző az érett romanika iparművészetére, és már előrevetíti a gótika művészetét. Az iparművészet román kori fejlődésére a síktól való fokozatos elszakadás, eleinte domborműves, később jellemző.

A német romanika freskófestészete

A német romanika festészetében is átalakulás figyelhető meg. Abizánci művészethatását hordozó festészet jellemzi a 12. század második felét. Bár az 1170-1180 körül festett schwarzrheindorfi freskókat a 19. századi restaurálás nagyban átalakította, a finoman kivitelezett részletek, a lágy megformálás máig megfigyelhető a templom apszisának falképén. Az evangélista szimbólumokkal körülvett Maiestas Domini (Trónoló Krisztus mandorlában) ábrázoláson a 12. századi vonalas stílus, és a német Stauf II. Frigyes uralkodása idején gyakori elegáns klasszicizálás, letisztult formai megoldások követése jól látható.

T áblaképfestészet a német romanikában

A 13. században a merev, sematikus ábrázolásmód fokozatosan feloldódott és egy expresszívebb, drámaibb hangvételnek adott helyet. Fontossá vált a hívő érzelmeire való hatás. A romanika késői fázisában jelent meg az úgynevezett Zackenstil, mely a festményeken az érzelmi töltet felfokozása miatt a drapériák geometrikus, cikk-cakkos redőkezelésére utal. Szép példája ennek a soesti Weisenkirche számára készített oltárkép, amely árkádívek alatt a Szentháromságot, Máriát és Szent Jánost ábrázolja. Az arany háttér előtt megjelenő alakok vörös, kék, ezüst és aranyszínű, éles szögekben megtört ruhái bizánci mintákat követnek, egyszersmind megelőlegezik a gótikát. A Zackenstil az érett német romanikát jellemzi mind a festészetben, mind a szobrászatban, és expresszivitása egyfajta válaszként is felfogható a francia területen ekkor megjelenő higgadt, hűvös eleganciát sugalló új művészeti törekvésekre. A német késő romanika párhuzamosan futott a francia és angol területeken ekkor (a 13. század első felében) kialakult érett gótikával.