Filigrán: vékony nemesfémdrótból hajlított dísz, a drót bonyolult szövedéke.

Granuláció: apró arany-, vagy ezüstgömböcskék egymáshoz forrasztásával felépített ötvöstárgy. A nemesfémet vékony lapokra nyújtják, és csíkokra szelik, melyeket keresztben még apróbb darabkákra vágnak föl. Beleszórják egy szénporral megtöltött edénybe, hogy ne érjenek egymáshoz, majd hevíteni kezdik. Mikor a fém eléri az olvadáspontját, és folyékonnyá válik, összeugrik, gömb alakot formáz. Ezeket az apró gömböcskéket forrasztják egymáshoz.

Kámea: vésett vagy faragott féldrágakő, amelynél a kifaragott motívum a síkból domborúan kiemelkedik. A gemma a kámeák és intagliók gyűjtőfogalma.

Limoges-i zománc: beágyazott zománc. Bronz vagy réz (tiszta vörösréz) lemezbe vésnek apró mélyedéseket, melyekbe a fémoxidokkal színezett üveget (zománcot) beégetik. A vésett lappal azonos magasságúra csiszolással hozzák, ezután a fémfelületet aranyozzák. A technika a középkori ötvösközpontról, a francia Limoges városról kapta a nevét.

Niello: Az arany vagy legtöbbször ezüst felületébe bevésik a díszítés kontúrvonalát, melybe egy speciális, ezüstből, ólomból, bóraxból, kénből, rézből készített keveréket tesznek. Ezt beleégetik, lecsiszolják, mely fekete rajzolatot ad a fémfelületen.

Ötvösjegy: minden ötvös az általa készített tárgyba bebélyegzi a jelét, monogramját, szimbólumát. A mesterjegy segíti a mű azonosítását, és egyben igazolja az anyagösszetételt, hogy az ötvözetek a kellő arányban tartalmaznak nemesfémet.

Rekeszzománc: Az ezzel az eljárással díszíteni kívánt felületet vékony drótból készült választóvonalakkal részekre osztják, a különböző színű zománcok így nem keverednek össze égetéskor.

Ronde-bosse-zománc: Plasztikus zománc. A zománcozni kívánt felület nem sík, hanem íves, görbe, mivel kis méretű szobrocskákat zománcoznak.

Sodronyzománc: a rekeszzománchoz hasonló eljárás, a különbség csupán abban áll, hogy a rekeszeket elválasztó drót (filigrán) két összesodort fémszál. A 15. századi magyarországi ötvösség jellegzetes technikája.

Tausírozás: Az alap fémfelületbe mélyedéseket vésnek, melyeket más színű fémekkel töltenek ki (fémberakás).

Trébelés: lemez domborítása. Fémtárgyak kialakítása könnyen formálható fémekből (arany, ezüst, réz) homorú mintába történő bekalapálással. A kalapácsok feje domború, így a lemez nem szakad ki. A mintát fából, téglaporral kevert szurokból készítik, a trébelés során a tárgy belső oldalán dolgoznak, utána a mintával érintkező felületet cizellálják. A legszebb trébelt ötvösmunkák a 17. században készültek

Zománc: fémoxidokkal színezett üveg, amelynek a féménél alacsonyabb az olvadáspontja, tehát a fém felületére ráolvasztható. Arany, ezüst, réz, bronz felületre lehet zománcozni.