Miniatúrafestészet a 14. századi Magyarországon

A 14. század első felében a kolostori kódexfestészet és az egyházi miniatúrafestészet franciás jellegű díszítése volt elterjedt. A fennmaradt kolostori kódexek közül kiemelkedőek a pozsonyi missalék.

Az 1330-as években készülhetett az első olyan illuminált kódex, melynek keletkezése az Anjou-udvarhoz köthető, az ún. Magyar Anjou Legendárium. Kivitelezésén érződik az itáliai trecento művészeinek hatása. A könyv különös felépítésű, oldalainak közepén négy részre osztott kép látható, alul és felül egysoros címmel, szöveg nincs. A kódexben az Újszövetségből és a szentek életéből láthatunk epizódokat. Több, a magyarországi Anjou-uralkodóház szempontjából fontos szent is feltűnik pl. Toulouse-i (Anjou) Szent Lajos, valamint az Árpád-házi szentek is: Szent Imre, Szent László stb. A gondosan szerkesztett kompozíciók térbeliségét a festők az előtér-háttér elkülönítésével, az alakok plasztikusságával, takarásokkal érzékeltették.

A legendárium képeihez hasonló díszítésű Nekcsei Demeternek, Károly Róbert tárnokmesterének Bibliája, mely valószínűleg szintén Bolognában készült. A Teremtést ábrázoló lapon a két írott hasábot iniciálé választja el egymástól, melyet hat, élére állított, karéjokkal tagolt négyzet alkot. A teremtés hat napját ábrázoló miniatúrasor főszereplője az Atya, aki az első nap elválasztja a fényt és a sötétséget, második nap a földet és a vizet, harmadik, negyedik és ötödik nap pedig az égitesteket, a növényeket és az állatokat teremti meg. A hatodik négyzetben Éva teremtését láthatjuk. A teremtés hetedik napja Utolsó ítéletté alakul, a trónoló Úr körül apostolok ülnek, lábuknál megjelenik a donátorpár, kis templommodellt tartva, mely valamilyen templomalapításukra utal. A jelenet mellett a Bűnbeesés, a Kiűzetés a Paradicsomból és az Ősszülők földi munkája látható. A miniatúrák igényes kidolgozása és élénk színhasználata az udvari reprezentációs stílus felé közelítenek.

A magyarországi Anjou-kori könyvfestészet legkiválóbb, hazai készítésű példája a Képes Krónika (1358 után). A fényűző kivitelű kódex a magyarok történetét tartalmazza a honfoglalástól egészen Károly Róbert 1330-as Besarab ellen vívott csatájáig. Az iniciálékban uralkodóportrék vannak, a kor divatjának megfelelően felöltöztetve, ám a lovagi embereszmény ábrázolása mellett a hagyományok képviselőit is láthatjuk: keleties, kaftánszerű ruhába öltözött ősmagyar alakokat. A nagyméretű képeken hadjáratokat, csatákat ábrázoltak. A 21. lap felső részén István király győzelmét láthatjuk Keán bolgár és szláv vezér fölött. Sziklás hegyi táj előtt középen látható a glóriás István, páncélján kettős keresztes címerével, a földön fekvő Keán herceg testén áll. Az itáliai hatás mellett a közép-európai stílusjegyek is tisztán kivehetőek, a kódex nem egyetlen festő műve, hanem egy műhely munkája.

Keán legyőzése, István király az F iniciáléban