Pigmentek, festék alapanyagok
A festés mesterségének az alapja a festékek készítésének tudománya volt egészen a 19. századig, amikor elterjedtek a gyárban, kémiai úton elkészített és speciálisan csomagolt festékek. Az antikvitásban használt különböző festékekről, készítésükről, árukról és hamisításukról Plinius írt a Természetrajzában, még mielőtt a festők érdemeit tárgyalta volna:
Iuba híradása szerint cinóber Carmaniában is keletkezik, Timagenes szerint Etiópiában is, de hozzánk egyik helyről sem szállítanak, kizárólag hispániából, a Baeticában lévő Sisapo vidéki igen híres cinóberbányából, amely a római nép állami tulajdona. Nincs semmi, amire gondosabban vigyáznának. Nem szabad helyben finomítani és kifőzni, hanem Rómába viszik a lepecsételt nyers ásványt, évenként mintegy kétezer fontot. Rómában azután átmossák, és törvényileg szabott áron eladják, ami nem haladhatja meg a 70 sestertiust fontonként. De sokféle módon hamisítják, amiből a bérlő társaság nyerészkedik. Mert a cinóbernek majdnem minden ezüst- és ólombányában van egy másik fajtája, melyet kővel kevert tellérből olvasztanak ki. Előfordulnak szemcsék, melyekben nincs cseppnyi ólom sem, ezek csak színükről ismerhetők fel, mégpedig arról, hogy kemencében vörössé válnak, és égetés után porrá őrlik őket. Ez a másodrangú cinóber, melyet kevesen ismernek, és messze elmarad a természetes homok formájában előforduló mögött. (XXXIII. könyv XL. 118-119.)
Végül is ez a művészet (ti. festészet) változatossá lett, mert feltalálta a fényt és árnyékot, a színek közti különbség felerősítését egymás mellé helyezésükkel. Később ehhez járult még a csillogás, ami más, mint a fény. Ez utóbbi és az árnyék közötti fokozatokat nevezik tónusnak, a színek keverékét és átmeneteit pedig árnyalásnak.
A festékek pedig lehetnek sötétek és élénkek. Mindkettő lehet természetes tulajdonságuk, vagy keverés eredménye. Élénkek, amelyeket a megrendelő bocsát a festő rendelkezésére a cinóber, az árminkék, a sárkányvér, a krizokolla, az indigó és a bíborvörös; a többi sötét. A festékek közül egyesek természetes, mások mesterséges eredetűek. Természetesek a sinopéi, a vörös, a paraetoniumi, a melusi és az eretreiai föld, az auripigment; a többi mesterséges, mindenekelőtt azok, amelyekről már a fémeknél is beszéltünk, azután a közönségesebbek közül még az okker, az égetett ólomfehér, a bányavörös, a sandyx, a szíriai vörös és a fekete festék. A q először Pontusban fedezték fel, ezért kapta nevét Sinopé városáról. A vörös föld korábbi fajtái közül a mesterek legjobban az egyiptomit és az africait tudják használni, mivel a vakolat ezeket szívja be leginkább. Vörös föld előfordul természetes állapotban a vasércbányákban is. Előállítják okkerből is úgy, hogy új, agyaggal letapasztott edényekben pörkölik. Minél erősebb a kemence tüze, annál jobb.
Annak, hogy miért becsülik többre a puteoli bíbort, mint a tyrusit, az az oka, hogy leginkább karmazsinnal festik és festőbuzérral, mely erősen beivódik. Ezt követően a legnagyobb hírneve az indigónak van. Indiából érkezik és nádszálak habjára iszap formájában tapad rá. Amikor leszedik, fekete, de feloldva a bíbor és a kék csodálatos keverékét adja.? (XXXV. könyv XI. 29, XII. 30, XIII, 31, XV. 35, XVI.)
A középkor festéstechnikai irodalmából a legjelentősebb festőkönyv Theophilus Presbyter neve alatt maradt ránk.
Theophilus, az alázatos pap, Isten szolgáinak szolgája, méltatlan a szerzetesi névre és hivatásra, mennyei jutalmat kíván mindazoknak, akik hasznos kézi munkával és az újdonságok feletti gyönyörködtető töprengéssel elkerülni és eltiporni kívánják a szellem restségét és a lélek elkalandozását. (első könyv Praefatio)
1. könyv Festészet
1. fejezet. A ruhátlan testek színeinek kikeverése. Az a festék, amit membránnak (bőrszín) nevezünk, s mellyel a ruhátlan testet festjük, a következőkből tevődik össze. Végy cerosát, ez olyan fehér, amely ólomból készül -, tedd réz- vagy vasedénybe, nem megtörve, hanem úgy, ahogy van, szárazon, helyezd szénparázs fölé, és melegítsed, amíg sárga nem lesz. Ezután törd meg és adj hozzá ólomfehéret és cinóbert, sinopist -, mígnem testhez hasonló színű lesz. A színek keverése tetszésed szerint történjék.
5. fejezet. A fény első fokozata. Ezután keverj tiszta membranához megtört ólomfehéret, és állítsd össze a luminának mondott festéket, mellyel világossá teheted a szemöldököket, az orrot hosszában és az orrlyukak felett mindkét oldalt, a szemek körül és a halántékok alatti finom vonásokat, az áll fölött, az orrlyukak és a száj között mindkét oldalon, a homlok felső részét, egy kissé a homlok ráncai között, a nyakat középen, a fülek körül, a kéz ízein, a láb külső részén és a kéz, láb és kar minden kerek részén.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
