Építészet Nagy Lajos korában: Buda

A 14. század közepének magyar királyi építkezéseire a prágai Parler-műhely gyakorolta a legnagyobb hatást. Emellett fontos szerepet játszottak az Anjouk itáliai és francia kapcsolatai, melyek az épületek díszítésén mutathatók ki (pl. a budai vár egyes töredékein). A Károly Róbert által elkezdett visegrádi építkezések Nagy Lajos (1342-1382) alatt folytatódtak, és mellettük újabb királyi lakóhelyek is épültek (pl. Buda, diósgyőri vár).

A visegrádi fellegvár átépítésének befejezése után Lajos a várhegy tövében lévő udvarházat kezdte reprezentatív palotává bővíteni. Ezeket az építkezéseket Zsigmond király fejezte be.

A budai várdomb déli részén, ahol István herceg (a király öccsének, az ország kormányzójának) lakótornya állt, Nagy Lajos elkezdte saját rezidenciáját kiépíteni. Az István-vár négyzetes udvarát körülvevő többszintes lakószárnyakhoz kelet felől csatlakozott az új, rövid épület, majd e mellé egy kétszintes palotakápolna. A terep szintkülönbségeinek kiegyenlítése végett keleten egy alsó kápolnaszintet alakítottak ki, erre építették a felső kápolna szentélyét. A kápolna tagozatai, bordás keresztboltozatai, mérműves lándzsaablakai a klasszikus gótikából származnak. A kápolna előtt kialakított díszudvar szemközti oldalát egy hosszú, kétszintes palotaszárny foglalta el, földszintjén lakosztályokkal, az emeleten nagyobb helyiségekkel. Nagy Lajos halála után fejeződött be az István-vár királyi palotává való bővítésének első szakasza: a díszudvart észak felől lezáró védmű rendszer: egy széles, alacsony kapuvédő torony és mellette a hatalmas kaputorony, az ún. Csonkatorony.