Építészet a 14. század első felében (kései klasszikus gótika)

Az Árpád-ház kihalását követő trónviszály után a nápolyi Anjou-dinasztia uralkodása vette kezdetét Magyarországon. Károly Róbert (1301-1342) uralkodásának első felében hatalma biztosításával és a hatékony központi irányítás megszervezésével volt elfoglalva, nagyszabású építkezésre nem volt lehetősége. Az ország egyes vidékei felett a király ellenében hatalmaskodó tartományurak legfeljebb várakat építettek művészi igény nélkül. A legfontosabb királyi kezdemén yezésű építkezés Visegrád állandó székhellyé való átalakítása volt. A főúri és udvari megrendeléseken kívül egyre jelentősebbé váltak a városi építkezések (Buda, Sopron). A városi polgárság kialakulását, fejlődését a koldulórendek megjelenésével lehet legjobban bizonyítani. Ezeket a szerzetesrendeket ugyanis már nem a nekik adományozott földek és falvak látták el, hanem a városlakók adományaiból éltek. Ezért kolostoraikat a városokba építették.

Károly Róbert új visegrádi székhelyének építkezései 1323-ban kezdődtek és 1347-ig, az udvar Budára való költözéséig tartottak. A várat eredetileg IV. Béla építtette a tatár ellen. A fellegvárból és a hozzá csatlakozó alsóvárból álló erődöt Károly Róbert tovább bővítette. Az alsóvár hatszögletű lakótornya köré belső várfalövet építettek, a torony szintjeit válaszfalakkal több helyiségre osztották, az első és legfelső emeletet pedig beboltozták. A felsővár keleti, háromszintes palotaszárnya és a külső várfal is a 14. század elején épült.

1347-ben Nagy Lajos Budára költözött. A Várhegy déli oldalán a király öccse, István herceg építette fel lakótornyát (az István-várat), mely később a királyi palota magja lett. Budán a királyné, Piast Erzsébet is építkezett. Óbudán klarissza kolostort alapított (1340 k.), melynek alaprajza a koldulórendi templomok típusát követi. Nyugaton négyzetes, egyetlen középpillérrel alátámasztott emeletes tér (káptalan terem vagy apácakórus) csatlakozott a háromhajós hosszához, mely keleten nyújtott csarnokszentéllyel zárult. A négyzetes tér középpillére ekkor igen korszerűnek számító csillagboltozatot tartott.

A rendeződő politikai helyzet kedvezően hatott az egyházi és a városi építészetre is. Sopronban az 1330-as években építették át a ferences kolostor káptalan termét. A terem közepén két magas lábazatú, a bordákhoz igazodó, nyolcszög alaprajzú pillér tartja a bordás boltozatot. A pillérek fejezetein, a bűnöket szimbolizáló állatábrázolásokkal díszített, finoman tagolt szobrászati díszítés található, a záróköveken pedig keresztény szimbólumok láthatók.

A kolduló rendi építészet hatását a városi templomépítkezésekre jól mutatja a lőcsei plébániatemplom példája. A 13. század végi háromhajós, poligonális szentélyű bazilikális alaprajzra a városban épülő minorita templom hatására csarnoktemplomot építettek. Az egyszerű, rövid szentélyt hatalmas mérműves ablakok világítják meg.

Sopron, a ferences kolostor káptalanterme