Nagy Lajos (1326-1382): Károly Róbert és Piast Erzsébet fia. 1342-től magyar király, 1370-től az apja által kötött perszonáluniós szerződés értelmében lengyel király. Hatalmát kiterjesztette Dalmáciára és Lengyelországra is. Nápolyi hadjárata sikertelenül végződött. Uralkodása kezdetén az ország ügyeire nagy befolyással rendelkezett anyja is. Lajos székhelyét Visegrádon, majd Budán rendezte be. Itt élt öccse, István herceg is, aki trónörökös volt, de még bátyja előtt meghalt. Lajos életének utolsó éveiben leprában szenvedett. 1382-ben fiú utód nélkül halt meg, ezért Magyarországot leánya, Mária és férje, Luxemburgi Zsigmond, Lengyelországot pedig Hedvig örökölte. Nagy Lajos műpártoló tevékenységéről visegrádi és budai építkezései mellett különböző egyházi célú alapításai, adományai, megrendelései adnak képet. Ezek közül a legfontosabb az aacheni magyar kápolna megalapítása (1367) és az ide készült ötvösművű ereklyetartók. Az Anjouk jellegzetes fogadalmi ajándékai voltak a gazdagon díszített aranyozott ezüstkoronák és a díszes, címeres keretű Mária-ikonok.

György, Szent (†IV. század): A 4. században Lyddában elhunyt katona és vértanú. Mártírhalálának történetét az 5. században sok színes elemmel gazdagították, talán emiatt vált az egyik legnépszerűbb szentek egyikévé. Legendája szerint a perzsa uralkodó, Dadianosz (vagy a római császár, a keresztényüldöző Diocletianus) börtönében hét éven keresztül szenvedett a kínzásoktól. A szent mártíromságának lejegyzői szándékában az állt, hogy az isteni gondviselés által óvott emberi élet sérthetetlenségét mutassák be. A Legenda Aureából származik a Györgyöt, mint sárkányölő szentet bemutató leírás. E szerint egy várost fenyegető sárkánynak utolsó ifjúként a király lányát áldozták fel. György azonban közbelépett, s a lányt megmentette, a várost pedig keresztény hitre térítette. A nyugati ikonográfia legtöbbször e jeleneteket mutatja be a szent életéből. A görög ortodox egyház az úgynevezett „nagy vértanúk” közé sorolja, s ott is igen előkelő helyre helyezi: ő a zászlóhordozó. Attribútumai között a lovagi páncélzat, a sárkány és gyakran keresztes zászló szerepelnek. A középkorban igen sok templomot szenteltek Szent György tiszteletére. Ünnepét április 23-án, Magyarországon április 24-én tartják. A katonák védőszentje, a zarándokok oltalmazója.

Imre, Szent (1007-1031): Magyar herceg, I. (Szent) István király és Gizella bajor hercegnő fiatalon meghalt fia. Legendás személyiség, egyesítette magában a keresztényi tisztaság eszményét és a hősi hagyományokat. Feltehetőleg Gellért püspök nevelte, s neki szólnak István Intelmei is. Felesége bizánci hercegnő volt. 1031-ben egy vadkan okozta halálát vadászaton. Szent László király uralkodása alatt, 1083-ban szentté avatták. A Szent Imre-legenda a 12. században keletkezett, már ebben is önmegtartóztató életmódját hangsúlyozták. A 14. századtól ábrázolásain megjelenik a szüzességet szimbolizáló liliom.

István, I. , másképpen Szent István, eredeti nevén Vajk (970-1038): A magyarok nagyfejedelme, Magyarország első királya, a magyar állam megalapítója, a keresztény vallás meghonosítója Magyarországon. Már gyermekkorában István névre keresztelték, s keresztény szellemben nevelték. 1000 karácsonyán Magyarország királyává koronázták. Legyőzte a lázadó, a nyugati kereszténységet felvenni nem akaró törzsfőket (Erdélyben Gyulát, a Maros mentén Ajtonyt), s kemény törvényeivel az ország társadalmi és egyházi rendszerének kialakítását tűzte ki célul. Kialakította az egyházmegyéket, terjesztette a keresztény hitet. A híres Intelmeket vélhetően nem István írta, de a mű ösztönzésére és felügyeletével keletkezett Asztrik (Anasztáz) érsek tollából. Szent István, Imre herceg és Gellért, a mártír püspökre likvitáinak szentté avatással egyenértékű oltárra emelésre 1083-ban, Szent László uralkodása idején kerül sor. Az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban avatja szentté IX. Ince pápa. Szent István ünnepnapja Magyarországon augusztus 20.

László, I. , másképpen Szent László (1040-1095; uralk. 1077-1095):Árpád-házi magyar király, a feudális államrend és társadalmi berendezkedés megszilárdítója. László uralkodásának legfontosabb eredményeit három törvénykönyve rögzítette. Intézkedéseinek több mint a fele a magántulajdon védelmét szolgálta. Történelmi érdeme, hogy kegyetlen, de hatékony törvényeivel újra megszilárdította azokat a kereteket, amelyek között később megindulhatott az ország feudális virágzása. László kultuszának kialakulásában főként az játszott szerepet, hogy alakjában harmonikusan fonódtak össze az ősi keleti vezéri hagyomány és a modern keresztény lovagszent vonásai. Személyéhez számos csodatétel fűződik: harci bárdjával vizet fakasztott a szomjazó katonáknak, sziklafal nyílt meg előtte, Szent László füve pedig meggyógyítja a betegeket. E kettősség megjelenik a hőstetteit ábrázoló felvidéki és erdélyi faliképeken. III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta.