Falképfestészet a 14. század első felében

szöveg: Falképfestészet a 14. század első felében

A 14. századi falképfestészetről a városi és falusi plébániák adnak hírt, a székesegyházak pusztulása és átépítése miatt egységes emlékanyag nem maradt fenn. A század első felében még erősen él a csak nagyon töredékesen fennmaradt Árpád-kori festészet hierarchikus kompozíciója, ábrázolásmódja és témavilága. A szentélyben általában a Maiestas Domini kapott helyet, a hajó északi és déli falára pedig szentek legendáit festették. A legelterjedtebb legendaábrázolás Szent Lászlóé volt, különösen a székelyföldi falvakban (László Székelyföld védőszentje) kedvelték. A lovagszent ábrázolása a nyugatról érkező lovagi kultúrának, a lovagi erényeknek sajátosan magyar megfogalmazása. A freskóciklus jelenetei általában a következők voltak: 1. Kivonulás Váradról; 2. Csata; 3. Üldözés; 4. Birkózás; 5. Lefejezés; 6. Pihenés.

Az egyik legkorábbi ilyen ciklus a kakaslomnici (14. sz. eleje), mely Szent László legendájának három jelenetét ábrázolja. A Birkózás jelenetét két oldalról egy-egy fa keretezi. László és a kun vitéz szétvetett lábakkal, egymás ruháját megmarkolva küzdenek. A király erőteljes mozdulatára az ellenség alattomosan reagál: lábába próbál rúgni. A kun vitéz arca eltorzul az erőlködéstől, szemöldökét ráncolva szorítja össze fogait, miközben az elrabolt lány megragadja László csatabárdját, és a kun bokájába vágja. A semleges háttér, az erőteljes, dekoratív hatású körvonalak mellett már érezhető a valóság visszaadására való törekvés, ami jól megfigyelhető a ruharedők érzékeltetésén.

A székelyföldi Gelence templomában (1340 k.) Szent László legendája alatt Krisztus Passiója látható. Figyelemreméltó a két ciklus tudatos egybeszerkesztése: Kivonulás Váradról - Bevonulás Jeruzsálembe; Csata - Utolsó vacsora; Üldözés - Lábmosás; Birkózás - Krisztus ostorozása; Lefejezés - Keresztrefeszítés. A két ciklus ilyen pontos megfeleltetésének teológiai alapja Isten és a Hit diadalának gondolata. Szent László párharcában a pogányságon arat győzelmet, Krisztus pedig szenvedése által a halál fölött diadalmaskodik. Az eszmei párhuzam mellett formai hasonlóságról is beszélhetünk: a Kivonulás Váradról jeleneten László király lova ugyanúgy lépdel, mint a Jeruzsálembe bevonuló Krisztus szamara. A freskók stílusa stilizáltabb, mint Kakaslomnicon, ez jól megfigyelhető a birkózás-jeleneten. Az alakok merevebbek, az arcok sematikusabbak, valós érzelmek nem tükröződnek rajtuk. Az egymással birkózó vitézek mozdulata sem annyira erőteljes. A 14. századi páncélba öltözött Szent László bal kezében dárdát, övén tőrt visel. A kun vitéz kaftánja és tegeze hiteles ábrázolása a kun viseletnek. A jelenetet itt is két fa határolja, és egy vízszintes vonal érzékelteti a térbeliséget.

Szent László-legenda