Az Ibériai-félsziget gótikus szobrászata
Az Ibériai-félszigeten nagyobb hangsúlyt kapott ugyan az épületszobrászat, mint Angliában, de a legfontosabb műfaj itt is a síremlékszobrászat volt.
A spanyol katedrálisok kapuzatai a Franciaországban kialakult ikonográfiai rendszert követték. A torói Santa María la Mayor apátsági templom kapuja a 13. század végéről származik. A Mária koronázása-timpanon alatt Mária halálát faragták meg a szemöldökgerendán. A trumeau-n az Istenanya fogadja a híveket. A Mária-ikonográfiát itt sajátos módon az Utolsó ítélettel kombinálták: a külső archivolt tetején a trónoló Krisztus látszik széttárt karokkal, körülötte harsonázó angyalok, és az üdvözültek, kárhozottak csoportjai. A szobrok merev stílusa, vaskos arányaik csak távoli utánzata a leóni székesegyház kapuin látható klasszikus gótikának. A torói kapu különleges jelentőségét eredeti állapotban megmaradt színezése adja. Egykor minden kapuzat festve volt, ám a gótikus kapuzatnak ez a teljessége ma már csak igen kevés helyen, a legszebben talán Toróban tapasztalható.
I. Péter király és Ines de Castro közös síremléke (1360-67) Alcobaça templomában a portugál síremlékszobrászat kiemelkedő példája. Az emberarcú szfinxek hátán nyugvó kettős szarkofág oldalán a Passió építészeti keretbe foglalt jeleneteit láthatjuk. A szarkofág peremén a király címerei sorakoznak. A király és tragikusan elhunyt szerelme álmát angyalok őrzik. A szarkofág Passió-ikonográfiáját egy különleges ciklus egészíti ki. A szobrász a koporsónak a király feje felőli részén rózsaablakszerű keretben meséli el I. Péter és udvarhölgye szerelmét, melynek a herceg apja vetett véget azzal, hogy megölette a leányt. Az elefántcsont-faragványok finomságát idézi a rendkívül plasztikus és mindent beborító díszítés. Ez a páratlan díszítőkedv a következő századokban a józanság határait átlépve fogja elárasztani az építészeti tagozatokat, megfeledkezve azok statikai szerepéről.