A Keresztény Múzeum története

A múzeum anyagának legnagyobb része három nagy gyűjtemény összevonásából keletkezett. Az egyik Simor János (1813-1891) esztergomi érsek képtára volt. Az érsek főleg az egyházi művészet körébe tartozó alkotásokat gyűjtötte. Kül- és belföldön egyaránt vásárolt, az egyik legjelentősebb vétele 1878-ban Rómában a Bertinelli-gyűjtemény megszerzése volt. Képtárát 1875-ben nyitotta meg Esztergomban a nyilvánosság előtt, és ekkor már felmerült benne egy magyar keresztény múzeum alapításának terve.

A másik együttes Ipolyi Arnold (1823-1886) nevéhez fűződik. Ő is jelentős műgyűjtő volt, és élete végén, nagyváradi püspökként úgy végrendelkezett, hogy gyűjteményéből egy keresztény múzeumot alapítsanak Nagyváradon, vagy ha ott nem lehetséges, Esztergomban. A műalkotásokat csak 1919-ben, szinte az utolsó percekben hozták Esztergomba. Ekkor már Gerevich Tibor volt a múzeum igazgatója, aki megkezdte a tudományos kutatást és katalogizálást. Ebben a munkában segítsége és utóda volt Genthon István. 1926-ban Anna Mileva grófnő, San Marco herceg özvegye a múzeumnak adományozta férje műgyűjteményét, ez volt a harmadik jelentős gyarapodás.

MS. Mester: Kálvária-oltár: Krisztus a kereszten