Baldachin: hordozható, kelméből készített, díszes sátortető, amelyet bevonulások alkalmával az uralkodók, főpapok vagy körmenetek idején az oltáriszentség felett hordoznak. Gyakran helyezték fejedelmi trónusok és ágyak fölé is. Az ókeresztény templomokban hasonló, de immár maradandó anyagból készített kőépítmények kerültek az oltárok fölé (ezek elnevezése: oltársátor, cibórium).

Béllet: befelé lépcsőzetesen szűkülő, oszlopokkal, féloszlopokkal tagolt, plasztikus díszítésű nyíláskeret.

Borda: a boltozat teherhordó eleme. A kőből vagy téglából faragott statikai elem az épület plasztikusan díszített részévé vált, majd a gótika későbbi szakaszában a bordavonalak játéka maga is dekoráció lett.

Fiálé: fiatorony, kőből épített, faragott kúszólevelekkel, tetején keresztvirággal díszített tornyocska a gótikus templomok külső részén.

Île-de-France: a párizsi-medence szíve, franciaországi tartomány, melynek fővárosa Párizs. A gótikus stílus bölcsője.

Kápolnakoszorú: a szentélyhez sugarasan csatlakozó, félköríves vagy poligonális kápolnák sora, mindegyikben egy-egy oltárral. A 11. századi francia romanikában alakult ki a kápolnakoszorús szentélykörüljáró, innen örökölte a korai majd klasszikus gótika.

Kapuzat: díszes keretezésű kapu, a keret plasztikus díszítése a romanika idején vált hangsúlyossá. Részei: lábazati zóna, béllet (oszlopszobrok, féloszlopok stb.), bélletív, timpanon. A templomoknak a főbejárata (általában a nyugati kapuzat) volt a legdíszesebb.

Kolostorboltozat: négyzet vagy szabályos sokszög alaprajzú, íves boltcikkelyekből alkotott boltozat, gyakran alkalmazták a román korban, a nagy bazilikák négyezetei fölött.

Konzol: l. gyámkő.

Lady Chapel/ Mária kápolna: az angol gótikus katedrálisok Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolnája, mely általában a szentélyhez kapcsolódott a hajó tengelyében. Hasonló Mária-kápolnák a francia katedrálisokban is voltak, de azok a kápolnakoszorú középső, meghosszabbított kápolnái voltak. Angliában az egyenes szentélyzáródás miatt a kápolnakoszorút a többszakaszos Lady Chapel helyettesíti.

Lándzsaablak: keskeny, hegyes csúcsívben végződő ablaknyílás. Az angol gótikában gyakran használtak lándzsaablakokból álló ablakcsoportot.

Mérmű: kőrács. Geometrikus szerkesztésű, áttört rácsszerű faragvány. A gótikus ablak díszes rácsozata volt, innen vette át a gótikus képzőművészet minden műfaja (fafaragás, ötvösség, könyvfestészet, táblaképfestészet stb.). Ha a mérmű nem áttört, vakmérműről beszélünk. A mérműveken alkalmazott motívumok a gótika különböző fázisaiban más-más formát öltöttek.

Négyezet: a kereszthajó és a főhajó metsződésénél kialakuló négyzetes tér elnevezése, melyet mind a négy oldaláról hevederív határol.

Oszlopszobor: rendszerint bélleletes kapuzatok díszítésére szolgáló faragvány, egészalakos figura, amely oszlop előtt áll, és általában azzal egy tömbből van kifaragva. Az oszlopszobor nyújtott arányai az oszlophoz igazodnak, a román kori művészetben és a 12. századi korai gótikában gyakori.

Pillérköteg: összetett tám, melynek magját, egy pillért fél- vagy háromnegyed oszlopok (gyámok) veszik körül. Ezek a kisebb átmérőjű pillérek a bordákat, illetve a hevederíveket tartják. A pillérköteg a klasszikus gótikában a logikus felépítést fejezik ki azáltal, hogy minden bordához tartozik függőleges gyám, mely egészen a padlóig lefut. A pillérköteg alaprajzából így elvileg következtetni lehet a boltozat és az alaprajz egészére.

Rózsaablak: kör alakú, kőráccsal díszített ablak. A gótikus templomhomlokzat fontos eleme.

Szentélykörüljáró: a szentély olyan kialakítása, melyben a mellékhajókat kápolnákkal ellátott folyosóként vezetik körül az apszis mentén. A körüljáró folyosó lehet kéthajós, ekkor kettős körüljáróról beszélünk.

Trifórium: a gótikus katedrális árkádjai és a felső ablaksor közötti keskeny járat, mely árkádokkal nyílik a főhajó felé. A korábbi templomokban a mellékhajók felett karzat volt. A klasszikus gótikában ez eltűnik, hogy a mellékhajók magasabbak lehessenek. Az árkádok és ablakok közötti árkádos zóna azonban megmarad, és a faltagolás arányainak kialakításában lesz fontos szerepe, valamint vízszintes sávként ellensúlyozza az árkádok függőleges irányultságát.

Trumeau: osztósudár. A román és gótikus kapuzat bejárati nyílását kettéosztó pillér, mely a szemöldökgerenda alátámasztására szolgál. Általában Krisztus vagy Mária szoboralakjával díszítették.

Utolsó Ítélet: a keresztény hit szerint egy napon Krisztus újra eljön a Földre, és ítéletet tart az emberiség fölött (Mt 25,31-46). Az angyalok harsonáira a halottak kikelnek sírjaikból, és megjelennek az ítélőszék előtt. Jézus teljes dicsőségben trónol, mellette a 4 lelkes állat (l. Maiestas Domini), a 24 vén, valamint a közbenjárók: Keresztelő Szent János és Mária. Jézus jobbjára gyűjti az üdvözülteket, akiket angyalok vezetnek a Paradicsomba, balján pedig a kárhozottak állnak, akiket ördögök visznek a Pokolba. Középen Krisztus előtt vagy alatt áll Mihály arkangyal, aki mérlegével a lelkeket, azok jó és rossz tetteit méri. Az ábrázolás a romanikában és a gótikában a kaputimpanonok gyakori témája, de gyakran festették a templom belső nyugati falára is.

Vimperga: a gótikus kapuk, ablakok felett emelkedő magas, mérművekkel díszített, háromszögletű oromzat. Oldalain általában fiatornyok állnak.