Anglia románkori építészete

Az angol romanika első fázisa az angolszász periódus, melynek azonban nem maradtak fenn olyan jelentős alkotásai, mint a későbbi anglo-normann korszaknak (1066-1200). Az 1066-ban Angliába betörő Hódító Vilmos trónralépése után erődítmények, várak építésébe kezdett, hogy hatalmát biztosítsa. Udvari embereit, püspökeit Normandiából hívta, akik elhozták magukkal az ottani fejlett építészetet. A normandiai templomépítészet megoldásai, a várszerű, kéttornyos homlokzat, a háromszintes belső faltagolás (árkád, galéria, ablak) és az összetett pillérek használata (Caen) a gótikus építészet kialakulására is hatással lesznek.

A londoni White Towert Hódító Vilmos építette 1078 körül. Egyszerre szánta lakóépületnek, erődítménynek és uralkodói hatalma kifejezőjének. A lakótorony kétszintes kápolnája félköríves záródású. A mellékhajók körüljáróként kerülik meg az apszist, fölöttük karzatok húzódnak, melyek nyílásai a földszinti árkádokkal megegyező szélességűek. A főhajó dongaboltozatát és a mellékhajók keresztboltozatait vaskos, kockafejezetes, hengeres pillérek tartják. A normann boltozás valamint a kápolna erődítmény-jellege híven tükrözi az angol korai romanika építészetét.

A durham-i háromhajós, támváltásos (hengeres és összetett pillérek) bazilikának két tornya és nyugati előcsarnoka van, valamint kéthajós keresztháza, egyenes záródású keleti kápolnákkal. Az építkezés kezdete 1093-ra tehető, 1110-re biztosan befejezték. A hosszház fából készült dongaboltozatát 1133-60 között bordás keresztboltozatra cserélték, mely talán a legkorábbi ilyen típusú boltozat. Ekkor készültek a geometrikus, farkasfogas faragvány-díszek, valamint a mellékhajók keresztboltozatai is. Az egyenes szentélyzáródás, a hosszú kórusrész valamint a várszerű homlokzat az angol katedrális építészet sajátos vonása.