A korinthoszi vázák egy más művészeti korba visznek át bennünket. A görög gyarmatosítás megindulásával, a kereskedelmi kapcsolatok helyreállásával, a poliszrendszer megszilárdulásával a kultúra is rohamos fejlődésnek indult, és az új életérzés kifejezésére a geometrikus motívumok, az egyéniségnek szinte semmi helyet nem hagyó tervezettség már nem volt alkalmas. Ekkor találkozott a görögség a keleti társadalmakkal, azok művészetének hatalmas formagazdagságával és technikai lehetőségeivel. Így indult el a keleti szellemi javak áramlása a görög világba: új szörnyek jelentek meg a képeken, új típusú ábrázolásmódok és technikák bukkantak fel. Mindezt a görögség nemcsak szolgaian átvette, hanem fel is dolgozta, és a saját céljaira átalakította. E Kr.e. 7. századi művészeti korszakot orientalizáló időszaknak hívjuk; hatása nemcsak a vázafestészetben, hanem valamennyi művészeti ágban érezhető. A vázafestészet terén ekkor Korinthosz tört az élre. A város kikötője népszerű volt a közvetítésben élenjáró föníciai hajósok között, így nem meglepő, ha ez a festészeti mód ott alakult ki. A korinthoszi vázafestészet remekeit vonuló állatok sora, keveréklények töltik ki. Jellemző rájuk az ürességtől való irtózás, a horror vacui: az állatok között és körül különböző térkitöltő elemeket helyeztek el.