A régészet módszerei és a lelőhelyek

A kőkori ember életéről, társadalmáról, művészetéről egyedül a régészet szolgálhat felvilágosítással. Az ezzel a korral foglalkozó szakembereknek szembesülni kell azzal, hogy az általuk keresett emlékek nagyon mélyen fekszenek a föld alatt, és csak a legidőtállóbb eszközök, nyomok maradnak meg. Éppen ezért minden négyzetméteren nagyon gondosan átszitálják a földet, megkeresve a legapróbb csontszilánkot vagy ember készítette kőeszközt.

Őskőkornak, idegen szóval paleolitikumnak hívjuk a Kr.e. 10 000 évet megelőző korszakot. Nemcsak a kőmegmunkálás kezdetlegesebb foka jellemezte, hanem a vándorló, vadászó-gyűjtögető életmód is. Majd a földművelő létforma megjelenésével, később a kerámia használatával köszönt be az újkőkor, a neolitikum időszaka.

Az őskőkor embere leggyakrabban tavak és folyók partját választotta ideiglenes lakhelyének, de szívesen húzódott védett helyekre, pl. barlangokba is. A lelőhelyeken megtalált maradványok alapján jó képet alkothatunk korai elődeink életmódjáról, és részben gondolatvilágáról – de azt mindenképp hangsúlyozni kell, hogy a földben megmaradt emlékek az ember eszközkészletének legfeljebb 15%-át őrzik meg!

Ásatás Swanscombe lelőhelyén