Az új életformában máshogy kellett a felsőbb hatalmakhoz viszonyulni. Az emberiség egész története során néhány aszályos év vagy természeti katasztrófa egész régiókat dönthetett nyomorba; ez különösen igaz volt a korai, kezdetleges földművelő-társadalmakra. Új elem az állandóság is, hiszen a termést és az állatállomány megújulását évről évre biztosítani kellett. Ezért a felsőbb erők jóindulatának megnyerése szó szerint létfontosságúvá vált. Ez a felfogás hamarosan tárgyakban is testet öltött: a legjellegzetesebb ilyen tárgyak a stilizált vagy valósághűen megformált szobrocskák, az ún. idolok, és a termékenységszobrok. A termékenységet leggyakrabban női alak szimbolizálta, de találhatók férfiak, sőt csupán oltárszobrocskák is. E tárgytípus valamennyi újkőkori társadalomban megtalálható: a képen Çatal hüyüki és magyarországi istenszobrok láthatók. Ide sorolhatók a kultikus rendeltetésű alakos edények is. A termékenységszobrok mellett megjelentek az átfogóbb vallási élet nyomai is: kezdetleges szentélyépületek, néha csak egy-egy, a szokottnál gazdagabban díszített helyiség jelzi a rendszeres áldozás és imádkozás helyszínét. Részben ez lesz a következő foglalkozás témája.

Újkőkori agyagistenségek