Frontalitás: a nézővel szembeforduló, vonallal szimmetrikusan kettéosztható képzőművészeti, az ókori Közel-Keleten kedvelt ábrázolásmód. Először az ún. daedalikus nagyszobrászatban kérdőjeleződött meg, ahol ezt a pózt a mozgás kiindulópontjának tekintették, és apró részekben eltértek a két félrész szimmetriájától.

Hieratikus írás: (ógörög, hieratikos – papi) egyiptomi írás. Az archaikus korban jelenik meg, ecsettel és tintával általában papiruszra írták.

Hieroglif írás: (ógörög, hieros – szent, glyphe – metszet, véset) egyiptomi írás. Az egyesítés korában jelenik meg, domborműként faragják, vagy ritkábban festik. A másik két egyiptomi írással ellentétben megőrizte piktografikus jellegét.

Legnagyobb felület elve: az egyiptomi művészet ábrázolási hagyományainak alapelve. Az ábrázolandó tárgy egyes részeit a legnagyobb felületet nyújtó nézőpontból ábrázolják. Pl. az ember fejét oldalnézetből, de a szemet szemből.

Masztaba: (arab, mastaba – pad) téglatest vagy enyhe dőlésszögű, téglalap alapú csonkagúla alakú sírépítmény.

Motívum: a képzőművészetben az ábrázolás témáját adó elem.

Neolitikum:újkőkor; legkorábban a Kr. e. 8. évezredben kezdődő korszakot nevezzük így. Ennek legfőbb jellemzője nem a kőszerszámok finomabb megmunkálása, hanem a letelepedett életformának, a földművelésnek és állattenyésztésnek, ezzel együtt a társadalom összetettebbé válásának megindulása.

Paletta: fából vagy más anyagból készült, általában ovális alakú és egy nyílással ellátott eszköz, amelyet a festő festés közben a kezében tart. A palettán helyezi el azokat a színeket, amelyekre szüksége van, így az szót átvitt értelemben is használják a festő által használt színek együttesére.

Pecséthenger: az ókori Mezopotámiában használt, hosszanti tengelye mentén átfúrt henger alakú pecsétlő, amelyet a pecsétnyomóhoz hasonlóan, a tulajdon megjelölésére használtak. Később az aláírást is helyettesíthette. A pecséthengert végiggörgették az agyag felületén, így annak lenyomata a táblára került.

Perspektíva: (latin: perspicere: tisztán látni, átlátni) háromdimenziós tárgy ábrázolásának módszere sík felületen, a térábrázolás tudománya. A perspektíva ókori görög és római változata a lineáris, vagy ortogonális perspektíva volt, ahol az enyészvonalak egy függőleges mentén, több enyészpontban találkoznak. A centrális (lineáris) perspektíva a XV. század eleji Firenzében alakult ki, megalkotója Brunelleschi volt. A barokk, illúzionisztikus perspektívát Andrea Pozzo fejlesztette ki.

Piramis: (ógörög, pyramis – gúla) sírépítmény. Négyzetes alapra épített, gúla alakú, kőből vagy téglából készült királysír.

Szereh: (óegyiptomi, srx – királyi név) királynevet keretező téglalap. Az egyiptomi királyok hivatalos címében az első nevet (a Hórusz-nevet) keretező téglalap. Tetején a Hórusz-sólyom ül, alsó felét stilizált palotahomlokzat tölti ki.

Sztélé: domborműves jelenetet és/vagy feliratot tartalmazó faragott kő. A domborműves jeleneteket tartalmazó sztélék képmezőit regiszterekre, azaz sávokra osztották, vagy a teljes képmezőn egyetlen összefüggő kompozíciót ábrázoltak.

Templom (Egyiptomban): az isten lakhelyének tartották. Az egyiptomi templom mindig fallal körülvett szent kerületben áll. A szent kerületben lehetnek más épületek is, szent tó, stb. Az Újbirodalomtól kezdve a templom részei, kívülről befelé: pülón, oszlopos udvar, hüposztül csarnok (lehet több is), bárkaszentély, áldozati asztal terme, szentély. A templomban más istenek kápolnái is sorakozhatnak.