A konkrét helyzetek, emberek, események minél pontosabb, valósághű megörökítése.

(latin: perspicere: tisztán látni, átlátni) háromdimenziós tárgy ábrázolásának módszere sík felületen, a térábrázolás tudománya. A perspektíva ókori görög és római változata a lineáris, vagy ortogonális perspektíva volt, ahol az enyészvonalak egy függőleges mentén, több enyészpontban találkoznak. A centrális (lineáris) perspektíva a XV. század eleji Firenzében alakult ki, megalkotója Brunelleschi volt. A barokk, illúzionisztikus perspektívát Andrea Pozzo fejlesztette ki.

Jelkép, mely különleges sűrítésben, absztrakcióban tükrözi a valóságot. Képzőművészeti ábrázolásai: a naiv szimbolika (közvetlen utalások), a mitologikus/vallásos szimbolika, a modern szimbolika, mely úgy jön létre, hogy a művész az ábrázolt tárgyakat v. személyeket irreális környezetbe helyezi.

Fából vagy más anyagból készült, általában ovális alakú és egy nyílással ellátott eszköz, amelyet a festő festés közben a kezében tart. A palettán helyezi el azokat a színeket, amelyekre szüksége van, így a szót átvitt értelemben is használják a festő által használt színek együttesére.