Bazilika:Eredetileg négyszögű, oszlopsoros törvénykezési és kereskedelmi csarnok. Ebből alakult ki az ókeresztény templomfajta, amely oszlopokkal tagolt, fő- és oldalhajókból álló épület volt; ehhez később a főhajóval egyenlő magasságú kereszthajót építettek. Ez az épülettípus főleg a nyugati területeken vált kedveltté. A középkorban tehát háromhajós tagolású templomtípust jelentett (ld. bazilikális elrendezés). A fogalom a 19. században jelentésbővülésen ment át: centrális elrendezésű székesegyházak kaptak ilyen megjelölést. Példái: Wren: Szent Pál székesegyház, Lipótvárosi bazilika.

Boltív:ajtó- és ablaknyílások áthidalására, templomokban a fő-és mellékhajók elválasztására szolgáló, kőből vagy téglából emelt ív alakú építmény.

Bucchero-kerámia: különleges eljárással feketére égetett kerámia, a Kr. e. 7-5. század jellegzetes etruszk terméke, amelyet gyakran pecsétléssel díszítettek. A technika a Közel-Keleten is ismert volt.

Cardo: a tervezett római település két, egymást merőlegesen metsző főútjának egyike, a decumanus párja.

Castrum: fallal körülvett négyszög alakú, szabályos alaprajzú római tábor.

Circus:ellipszis alakú, középen futópályát magában foglaló, görög mintákból kialakult római épület. Lépcsős nézőtér keríti, a pályát középen kettéosztó sávban oltárok, obeliszkek emelkedtek. A legnagyobb ilyen épület a Circus Maximus volt; a Kr. e. 6. században épült, mai állapota a császárkori átépítéseket tükrözi.

Csataszarkofág: a Kr. u. 2. század elején megjelenő, és a következő században is népszerű szarkofágtípus, amelynek oldalán a győztes csata domborműve az életnek a halál fölötti diadalát szimbolizálja.

Csendélet:tárgyakat vagy tárgycsoportokat ábrázoló festészeti műfaj. Római virágzása után (pl. Pompeji falfestményei) a reneszánsz idején bukkant fel újra, a 17. századi holland festészetben élte fénykorát, de a műfaj még a 19 században is létezett.

Decumanus: a tervezett római település két, egymást merőlegesen metsző főútjának egyike, a cardo párja.

Diadalív (fornix):élő vagy halott személy tiszteletére állított, néha szoborral koronázott, ívelt kapu alakú római építmény. Főleg a birodalom nyugati területein terjedt el. Lehetett egy-vagy többnyílású is. A legtöbb diadalív Rómában épült (Titus, Septimius Severus, Constantinus stb.), de másutt is találhatók nagyméretűek (Szúsza, Szaloniki). A 18. sz-i városépítészet újra felfedezte (Párizs, Milánó).

Etruszko-korinthoszi vázafestészet: a korinthoszi import hatására, annak figurális díszítését utánzó jelentős etruszk vázafestő irányzat a 7-6. században.

Filozófus- és múzsaszarkofág: a Kr. u. 3. században megjelenő szarkofágtípus: oldalán a korábbi csata- és vadászat-ábrázolások helyett az intellektuális megváltást hirdető és a múzsák által kedvelt filozófusok kaptak helyet.

Forum:római városok főtere, a politikai-társadalmi élet központja, mely általában két derékszögű főút találkozásánál feküdt. A császárkor előtti forumok nyújtott téglalap alakú, épületek által határolt terek voltak (Pompeji, Forum Romanum), a császárkorban építetteket fallal határolták, oszlopsorok szegélyezték, s a tér hossztengelyében templom állt.

Inkrusztációs díszítés: a Kr. e. 2. században a hellénisztikus világban elterjedt, és különösen Itáliában kedveltté vált falburkoló technika, amely a szabálytalan, egyszerű kövekből épült falakat szabályos alakú, nemes kőborítást vagy színes kőlapokból összeállított burkolatot utánzó stukkóréteggel vonták be.

Insula: utcákkal határolt háztömb v. több házból álló csoport, a késő-római korban a nagy terjedelmű bérházat is jelentett (eredeti jelentése: „sziget”).

Italo-hellénisztikus művészet: a római művészet korai szakaszára jellemző irányzat, röviden a helyi emberek hellénizálódását és ilyen művészeti érdeklődését jelenti, ez azonban a közös latin nyelv mellett kulturális közösséget is biztosított Itália népeinek. Ennek az irányzatnak köszönhetően vált a félsziget többé-kevésbé egységes kultúrájú régióvá.

Kerek templom: a késő köztársaságkorban kikristályosodott két római templomtípus egyike. Kör alakú formája az ősi kunyhókig nyúlik vissza, ugyanakkor korinthoszi oszlopokkal kerített, egynézetű, hátul lezárt épület.

Opus caementicium: a római építészetben a Kr. e. 2. Században elterjedt falazási mód,kívülről szabálytalan kövekkel és téglaréteggel burkolt, nagy szilárdságú malterba ágyazott kőtörmelék. Előnye a gyors és olcsó elkészítés, valamint a formázhatóság.

Terra sigillata: jellegzetes császárkori római edénytípus: negatív mintából készített, általában domborművel készített, élénkvörösre égetett fénylő, vékony falú kerámia. Eredeti műhelyei Arretiumban voltak, majd Galliában és Germaniában létesültek a fő központok.

Therma: többhelyiséges, különböző hőmérsékletű vízzel töltött medencékkel ellátott római fürdő; a császárkorra keresztboltozatos, kupolás csarnokrendszerré alakult, kiegészítő helyiségekkel és díszparkkal.

Topografikus festészet:Alexandriában kialakult tájképfestő stílus, mely Rómában vált széles körben kedveltté a Kr. e. 1. Század elejére. Jellemzője a jellegzetes tájak, tájegységek, épületcsoportok illusztratív bemutatása.

Toszkán oszloprendvagy etruszk oszloprend: a dór oszloprendből az itáliai Etrúriában (a mai Toszkána) kialakult, annál valamivel karcsúbb oszloprend, amelynél a dórnál némileg karcsúbb oszlop felülete sima, nem tagolja kannelura, fejezetének pedig nem csak párnatagja, hanem abacusza is kör alaprajzú. Nyaktagját gyakran díszíti rozetta. Az oszlop alacsony oszloplábon áll. Az itáliai quattrocento építészetben különösen kedvelt volt (pl. Cancelleria, Róma, belső udvar).

Triumfális festészet: Kr. e. 3. századi római festészeti irányzat: ekkor jött szokásba, hogy a győztes hadvezérek diadalmenetük (triumphus) alkalmával megörökíttették tetteiket a középületek és templomok falán, vagy önálló képeken. Témájából fakadóan mindig háborús jelenetek a főszereplők, de feltűnik a legyőzött ország tájainak ábrázolása is.

Víziorgona: az ókori orgona korabeli elnevezése, mivel régebben a fújtatót víz közbeiktatásával működtették. Az aquincumi példány esetében már nem volt szükség vízre; ez a hangszer az egyetlen ókorból fennmaradt orgona.