Ál-Untas-Napirisa: Ókori település, a mai iráni Csoga-Zambíl. Untas–Napirisa elámi király fővárosa. A várost Assur-bán-apli asszír király pusztította el Kr. e. 640 körül. A település legismertebb emléke a kitűnő állapotban fennmaradt zikkurat.
Assur: Asszír istenség. Kezdetben Assur város lokális védőistensége, később Asszíria legfontosabb nemzeti istensége. Az asszír királyok töltötték be az istenség főpapi tisztét is, így Assur az asszír király, illetve a királyon keresztül az asszír birodalom első számú politikai istensége. A vazallusok az istenség előtt esküdtek hűséget az asszír királynak, így a lázadás az isten előtt tett szakrális eskü megszegése is, azaz lázadás Assur istenség, ezzel az istenek világa ellen. Az istenség átvette Enlil és Marduk helyét a mezopotámiai mitológia asszír feldolgozású szövegeiben. Legfontosabb szentélye Assur városában található, szimbóluma az Enlil isten szimbólumához hasonló szarvkorona.
Assur-bán-apli (Kr. e. 669-627): Asszír király. A Bibliában Assurbanipal néven megjelenő uralkodó az újasszír birodalom utolsó jelentős királya. Uralkodása alatt a birodalom elérte legnagyobb kiterjedését, amely a Nílus völgyétől az iráni-fennsíkig húzódott. Bár a Bibliában, mint nagy hódító jelenik meg, a király az ókori-Kelet azon kevés uralkodójához tartozott, akik írnoki képzettséggel rendelkeztek. Feliratában büszkén számol be arról, hogy hogyan tanulta ki a teljes írnoki tudományt, a legnehezebb sumer és akkád szövegek olvasásától, a bonyolult matematikai feladatokig. Ninivei palotájában hatalmas mennyiségű szöveget tartalmazó könyvtárat hozott létre. A régészek által felfedezett könyvtár révén a legismertebb közel-keleti királyok közé tartozik. A könyvtár leghíresebb darabja a vízözön leírását tartalmazó tábla volt, amely a babilóniai Atrahaszisz-mítosz részét képezte. A felfedezés ráirányította az európai közvélemény figyelmét a mezopotámiai kultúrára.