A hippodamoszi városépítészet

A két város példáján jól ábrázolható a görög városépítészet néhány mozzanata. Ehhez célszerű a klasszikus korra kikristályosodó gyakorlattal kezdeni.

A hagyomány a Kr.e. 5. században élt milétoszi Hippodamosznak tulajdonítja a szabályos utcahálózat kialakítását, de a korábban épült városokat megfigyelve ez nem valószínű, mivel már előtte is léteztek ilyenek. Ami viszont esetleg csakugyan a nevéhez köthető, az a tervezéskor a városrészek funkciója, az éghajlat és a terepviszonyok megfigyelése és figyelembe vétele. A gyakorlatban szabályos utcahálózatot jelentett – de csak ahol erre lehetőség volt, ezenkívül a városrészek funkciójának elkülönítését is magában foglalta. Ez a funkciók szerinti elkülönítés a gyakorlatiasságon kívül az adott város gazdasági és politikai berendezkedésének legjobban megfelelő megoldást is lehetővé tett, hiszen a népgyűlés helyének kijelölése, a katonai létesítmények nagysága vagy a kikötő mérete nagyban függött a polisz jellegétől. Magához Hippodamoszhoz csak Athén kikötőjének, Pireusznak a tervezése kapcsolható teljes biztonsággal, és esetleg az Athén vezetésével Szicíliában alapított Thurioi építésében vett részt, ahová a hagyomány szerint át is költözött.

Ilyen „hippodamoszi” elvek szerint épült fel a perzsa pusztítás után, 440-430 közt újjáépített Olünthosz városa, ahol a földrajzi viszonyokhoz alkalmazkodva építették fel a tíz házból álló, azonos méretű háztömböket. Bármennyire azonosak is a házak méretei, belső elrendezésükben hihetetlenül vázlatosak. A kisázsiai Milétosz 479-ben kezdett újjáépülni. E városnál előre kijelölték az eltérő rendeltetésű zónákat, és az előre meghatározott területeket mintegy száz évig folyamatosan építették ki. Ez a rendszer nem változott a következő évszázadban sem. A Kr.e. 4. század közepén újjáépített Priéné városfalát a dombtetőn építették ki, a szabályos utcahálózatú település a lejtőn fekve érte el a tengert. Egy középső teraszon feküdt az agora. E század végén hasonló rendszerben épülhetett meg az egyiptomi Alexandria is, de a mai város igen megnehezíti az összkép kialakítását. Itt figyelembe vették az északi irányú erős szeleket, ezért az utcahálózatot szándékosan ettől eltérően tájolták. Emellett úgy alakítottak ki egy nagy méretű kikötőt, hogy a közeli Pharosz szigetet földnyelvvel kötötték a szárazföldhöz (e sziget adott a helyet – és nevet – a hírneves világítótoronynak).

Pireusz kikötővárosa a Kr.e. 5. században