Athéni geometrikus hüdria Az ún. protogeometrikus stílus a Kr.e. 10. században jelent meg. Jellemzője a koncentrikus körök és félkörök, hullámvonalak használata, mindez szigorú szabályossággal. Sokkal komolyabb lesz a változás a század második felében felbukkanó geometrikus vázafestészetben. Nemcsak a körkörös motívumok adják át helyüket a szögletes, mértani pontosságú díszítőelemeknek, hanem a díszítés is összhangba kerül a váza formájával, kiemelve a nyakat és a vázatest felső részét. Ez a megoldás ettől fogva állandó jellemzője lesz a görög világ vezető vázakészítő műhelyeinek. Ebben a műfajban már Athén városáé a vezető szerep. A korszak vége felé (8. század vége) megjelennek az ember alakok a képeken, és ettől fogva lehetőség nyílik a festők egyéniségének felismerésére. Az ember- és állatalakok megformálására a Közel-Keletről ismert legnagyobb felületek elve jellemző, egy alapvető különbséggel: a művészek a test hangsúlyos részeit emelik ki, a többi szinte teljesen elvékonyodik. E megfogalmazás lesz az alapja a következő korszak emberábrázolásainak, az ott megjelenő újításnak. A geometrikus vázafestészet legnagyobb mestere az ún. Dipülón-festő volt. (Nevét egy athéni kettős kapu közelében fekvő temetőről kapta, ahonnan sok általa festett váza került elő. Mivel sokszor nem ismerjük a görög művészeket, az általuk készített művek előkerülési helyéről, jellemző motívumaikról, máskor a tárgyat őrző múzeumról vagy városról nevezik el őket.)