Installáció: Az assemblage-zsal és az environmenttel rokon fogalom. Az 1960-as évektől kimutatható, de csak az 1970-es évek végétől nevezik így. Többek között Marcel Duchamp szürrealista kiállítások számára készült művei állnak az installációművészet és egyben a helyspecifikus (egyetlen helyszínre tervezett) installáció kezdetén (Miles of String – Több mérföldnyi zsinór, 1942).

Intermédia: Dick Higgins fluxus-teoretikus által 1966-ban bevezetett, máig nagy hatású fogalom, mely eredetileg a Fluxus tevékenységét jellemezte. Szemben a multimedialitással, azaz a műfajok keveredésével, az intermedialitás a műfajok közti „üres terület” betöltésére, a műfajhatárok megszüntetésére irányul.

Kubizmus: (latin, cubus-kocka) 1907-től az 1920-as évekig tartó festészeti irányzat. Az afrikai szobrok és Paul Cézanne hatására a motívumokat nem perspektivikusan, hanem geometrikus sémákra redukálva ábrázolják. Jelentős képviselői: Pablo Picasso, Georges Braque, Juan Gris.

Neoplaszticizmus:Piet Mondrian 1920-ban megjelent röpiratának címe, melyben a festészeti törvényeket újrafogalmazza és eljut az ábrázolás végletes leegyszerűsítéséig. Vízszintesek és függőlegesek matematikai egységére törekszik, fekete, fehér és a három alapszín segítségével. (kék, vörös, sárga)