Vaszilij Kandinszkij

Kandinszkij neve összefonódott az absztrakció kezdeteivel. Gazdag orosz családból származott, amely család a 18. században, száz évre száműzetésbe került Mongóliába - a legenda úgy tartja, dédanyja mongol hercegnő volt. Kandinszkij mindenestre már Moszkvában született, majd Odesszában élt, és az ortodox kereszténység, az orosz népművészet (különösen a színezett népi fametszetek) szellemiségét vitte magával, mikor már tehetséges és nagyreményű jogászként mégis a festés zet mellett döntött, és 1896-ban Münchenbe költözött. Szabadiskolákat látogatott, már ekkor találkozott Klee-vel. 1901-1904-ig Kandinszkij vezetése alatt működött a Phalanx csoport a szecesszióval átitatott bajor fővárosban, ezzel párhuzamosan pedig megindult a Kandinszkij-féle szabadiskola. Mindenesetre bizonyos, hogy ezek még az útkeresés évei. Oroszországban jelentetett meg egy fametszetű mappát, és egyet Párizsban, valamint leginkább az orosz szecesszió-mesevilág hatását mutató képeket alkotott (már itt megjelenő téma a kék lovas), majd a fauve-ok útjára lépve hagyta, hogy eredendő kolorizmusa kibontakozzék. Szabadiskolabeli tanítványával, szerelmével, Gabriele Münterrel Murnauban festve kezdte el a tájképre, természetre irányuló kutatásait. A Neue Künstlervereinigung, majd a Blauer Reiter teljesítette ki az expresszionizmusból induló, analitikus, spirituális természetképét, és a zenét használva párhuzamként ez vezetett el az absztrakcióhoz (ld. A szellemiről a művészetben, majd ennek "kiterjesztését", a Pont-vonal-sík c. írását). Feljegyzéseiből tudjuk, hogy egy délután megpillantott egy képet a műterme falának döntve, amely megrendítő hatást gyakorolt rá: közelebbről szemlélve tudatosult benne, hogy a kép az ő egyik fejjel lefelé fordított festménye. A színek érzelmi hatására, a színek köré épített absztrakcióra fókuszáló rendszere ekkortól bontakozott ki. 1910-ben született az első absztrakt akvarell, innentől kezdve műveinek még a címe is zenei művekére emlékeztet: számozott kompozíciók, szimfóniák, improvizációk. Az első világháború kitörésével, mint orosz állampolgárnak, el kellett hagynia Németországot. Moszkvában élt ekkor, és a kibontakozó szovjet rendszer kezdetben nyitott művészetpolitikájának kedvelt személyisége lett (például absztrakcióit megpróbálták szériaporcelánokra festve terjeszteni) és újra megházasodott. A Bauhaus 1922-ben érkező meghívásának a falfestészeti műhely vezetésére (később ő vezette az előkészítő osztályt is) azonban már mint emigráns tett eleget, és az iskolának fennállásáig kötelékében maradt. Pedagógiai módszerére jellemző, hogy természet utáni rajzot követelt tanítványaitól, hogy azon keresztül vezesse őket a tárgy nélküli festészethez. A Bauhaus dessaui szakaszának ideje alatt készítette a zene és a festészet Gesamtkunstwerkjeként Muszorgszkij: Egy kiállítás képei c. művének díszleteit és a "hűvös" kompozíciókat. Klee, Javlenszkij, Feininger és ő 1926-ban létrehozták a Blauer Reiter szellemi utódját, a Blaue Vier csoportot. A Bauhaus bezáratása után a Kandinszkij-házaspár Párizsba költözött. Kandinszkij a festés mellett verseket írt. Ekkor született a híres Absztrakt vagy konkrét c. katalógusszöveg, amely az absztrakció fogalmának finomítását tűzte ki célul megerősítve a Theo van Doesburg által használt konkretizmusét - az 1945 utáni absztrakció terminológiájára maradandó hatást gyakorolva.