Kandinszkij, Vaszilij Vaszijevics (1866 – 1944): Orosz festő. Közgazdasági és zenei tanulmányai után Münchenben tanult festészetet 1896-tól. Németországban megismerkedett az expresszionizmussal, s az új francia törekvésekkel. 1909-ben alakult Münchenben a Neue Künstlervereinigung (Művészek Új Társasága), amelynek elnöke lett. A társaság 1910-ben decemberi kiállítására francia művészeket is hívott, fauve-okat, és az új kubistákat - Rouault, Derain, Van Dongen, Vlaminck, Picasso és Braque műveit állították ki. A Társaságból kivált Der Blaue Reiter-csoport első kiállítását, 1911-ben rendezte meg, 1914-ig, az első világháborúig működött, Marck és Macke a háborúban meghalt, Kandinszkij pedig Moszkvában élt 1921-ig. A müncheni tanulóévek után az orosz népművészet – fametszetek az orosz népmesék köréből, vásári nyomatok - ihletésére a formák és színek stilizálásához kezdett. A téma háttérbe szorult, a színek és a formák önálló fontossága került előtérbe. Képei színakkordok kompozíciói voltak, s akár a zene emóciókat keltettek fel. Műveit az úgynevezett lírai vagy expresszionista absztrakció irányzatához sorolták. 1922-től a weimari Bauhaus tanára volt, s mikor náci parancsra megszüntették 1933-ban Franciaországba költözött. A húszas években a szuprematizmus hatott rá és geometrikus formákat is felhasznált képein, majd utolsó korszakában inkább könnyed, lendületes kompozíciókat készített. Kandinszkij – Mondrian mellett – a modern absztrakt művészet nagyhatású teoretikusa.
