Az orosz absztrakt művészet születése

A kubizmus és a futurizmus művészi formakincse az 1910-es évek elején továbbgondolásra késztette a Párizstól távol élő, orosz művészeket. Hazájukban, Scsukin és Morozov gazdag magángyűjteményében jelentős műalkotásokat ismertek meg, melyek szintetizálták a historizmussal szakító, új utakat kereső, tudományosan gondolkodó művészek törekvéseit. A tárgyak térbeli formáit matematikai módszerekkel síkokra bontó kubizmus és a gépeket folyamatos mozgásban ábrázoló futurizmus stílusjegyei előremutattak a geometrikus absztrakció megjelenése felé.

A természeti valóság ábrázolásának vágya fokozatosan távolodott. A vásznakon az egymás fölé rétegelt síkok, vonalakká vékonyodtak. A mozgás lelassult, megdermedt formákból épített kompozíciók születtek Moszkvában. Natalia Goncsarova és Mihail Larionov a „rayon”, vagyis fénysugár sajátosságainak megfigyelésével és ábrázolásával életre keltette az első, orosz absztrakt irányzatot, a rayonizmust. Festményeiken a tárgyakról visszaverődő fényt mint a belső szerkezetet feltáró „erőt”, tiszta színekkel, erőteljes párhuzamos és egymást keresztező vonalakkal ábrázolták. Határozott művészi magatartásuk, önazonosságuk ösztönzőleg hatott a fiatal Kazimir Malevicsre, aki a tárgyiasságtól való teljes elszakadást kívánta megvalósítani. A tiszta, gondolatoktól és asszociációktól mentes művészeti irányzat kidolgozásán fáradozott. Vásznaira egy-egy nagyméretű motívumot festett. Fehér alapon ábrázolt fekete, majd fehér négyzetet; piros vagy fekete keresztet, kört. Redukált kompozícióit a szuprematizmus jegyében készített munkái váltották fel. A „supremus-képeken” világos háttéren lebegő síkidomok, vonalak, körök logikai viszonyrendszerét alkotta meg. A variációk szemlélése gondolkodásra késztető, a néző szabályszerűséget keres, míg Malevics kísérleteket tesz a harmónia, az egyensúly, az arány megtalálására. A kép felépítésének szerkezete, belső struktúrájának lényege érdekli.

A szuprematizmus kétdimenziós lehetőségeit a konstruktivizmus fejleszti tovább. A síkokból tömegeket, tereket épít fel. A művész számára az alkotás már nemcsak logikai rendszeralkotást jelent. Az alkotóművész mérnöknek tekinti önmagát. Az építészek által használt anyagok, mint a fa, vas, kő, beton sajátosságait megfigyeli, szerkeszt, épít, ipari eljárások segítségével alkot. A konstruktivizmus vitairatát, Realista Manifesztum címmel 1920-ban adta közre a Pevsner szobrász testvérpár, Antoine Pevsner és Naum Gabo. A konstruktivista mozgalom négy meghatározó személyisége a két Pevsner, Vlagyimir Tatlin és El Liszickij volt. Célkitűzéseik közel álltak K. Malevics szuprematizmusához és P. Mondrian neoplaszticizmusához is. A konstruktivisták nagyszabású vállalkozása Vlagyimir Tatlin és Alexandr Rodcsenkofa modellként fennmaradt III. Internacionálé emlékművének terve 1920-ból. A spirális torony formájú vasszerkezet számára üvegborítást terveztek. Magasságát, 400 méterre tervezte, mely a földi délkör egy százezred részével egyenlő egység. Tatlin a szoborművet, mint nyitott térkonstukciót képzelte el, belsejében négy hatalmas, üvegfalú térformával, spirálok által övezett: egy kocka, egy gúla, egy henger és egy félgömb építményt, mely felhőkarcoló magasságig ért. Valójában a négy térelem egy-egy egymástól elkülönülő, önálló építmény volt. A torony térelválasztó elemei felfüggesztett falakból és tartópillérekből álltak. Tatlin a négy térformát állandó mozgásban, különböző sebességgel forogva képzelte el. A lassú, szemmel alig felfogható, forgás célja, a mindig változó, más és más látvány folyamatos megteremtése lett volna. A terv nem valósulhatott meg. A konstruktivista szobrászati mű kudarca azonban nem jelentette az Antoine Pevsner által írt Realista Manifesztum pontjainak elfeledését, mely elsősorban a húszas évek európai építészetére gyakorolt jelentős hatást.

Kazimir Malevics: Supremus