Walter Gropius: A dessaui Bauhaus épülete

A konstruktivizmus szellemével rokon, az építészet modernizálására létrejött weimari Bauhaus iskolát 1919-ben Walter Gropius alapította. Művészeti iskoláját egyszerre szánta képző- és iparművészeti tanműhelynek. A huszadik századi alkotóművész képzés nehéz feladat előtt állt. A gazdaságilag és technikailag megváltozott feltételekhez új pedagógiai módszerek kidolgozására, új tantárgyak bevezetésére volt szükség. Gropius kísérletező szellemű művésztanárokat keresett, így került tanári karába Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Lyonel Feininger, Johannes Itten, Oskar Schlemmer. Nemzetiségtől függetlenül, az avantgárd törekvéseit értő személyiségeket hívott meg iskolájába. A magyar származású Moholy-Nagy László 1923-tól vezette a kétszemeszteres alapképzést. A bútortervező, Lajkó álnéven grafikákat is készítő, csőbútorairól ismert Breuer Marcel és a Budapestre visszatért Molnár Farkasépítész is tanult és dolgozott a Bauhausban.

Az intézmény tanrendje valamennyi művészeti ágat többször is érintette: a tanulmányrajz, grafikai gyakorlás, tervezőgrafika, plakát-, reklámtervezés folyamatosan fejlesztette a diákok látásmódját. A tipográfia megismerése után eljutottak a könyv külső-belső tervezéséig.

A technika és a technológia az ipari formatervezésnek nyitott utat. Bútort, vasalót, töltőtollat és használati tárgyakat is terveztek. Ki agyagból formálta, ki szőnyegbe szőtte.

A gipsz, fa és bronz szobrok mellett a megmunkáló műhelyekben elektromossággal működő, hang-és fényjeleket sugárzó, mozgó szobrokat, mobilokat készítettek. Moholy-Nagy Fény-tér modulátoraiban a könnyű, áttetsző plexivel kombinálta a mozgó fémötvözeteket. A fizikai terhelés mellett jutott idő és hely a színházi kísérletezésekhez, díszlet-, jelmeztervezéshez is. Megszületett a Bauhaus színháza, melynek Oskar Schlemmer kísérletei további fejlődést biztosítottak. A fotó és a film együtt új médiumként szerepelt a Bauhaus programjában. A művészi fényképezés megtanulása és a filmes ötletek megvalósítása gyors sikerélményt nyújtott a hallgatóknak. Gropius 1925-ben Dessauba költöztette a Bauhausot. Célja, mely az alkotó ember sokoldalú képzését jelentette, megvalósult. 1928-ban több kiváló mester is megvált az intézménytől. Vezetője előbb Hannes Meyer, 1930-ban Mies van der Rohe lett. 1932-ben az iskola Berlinbe költözött. 1933-ban egy küldetését betöltött Bauhaust zártak be. A mindennapok világába belépő művészet, a tömegek felé forduló, számukra alkotó és gyakorló művész ideája tovább élhetett. A Bauhaus húsz éven át lehetőséget kínált a konstruktivizmusból gyökerező, műfajokon átívelő kreatív gondolatok minőségi megvalósításához.