Betonba ágyazott acélbetétekből álló tartószerkezet, melyben a nyomóerőt a betonágy, a húzóerőt az acélrudak veszik fel. A 19. sz. második felében Angliából terjed el, s igen gyorsan mind a kontinensen, mind az USA-ban ismertté válik.

A 19. század végének és a 20. század elejének építészeti, iparművészeti és képzőművészeti stílusa, amely a történeti formák ellenhatásaképpen díszítőelemekként főként stilizált természeti tárgyakat (különösen növényi részeket), olykor öncélúan bizarr, szeszélyes formákat alkalmazott.