Naturalizmus és dekorativitás: Rippl-Rónai József munkássága

Rippl-Rónai József festészeti tanulmányai 1884-ben kezdte meg Münchenben. Három évvel később Párizsban folytatta Munkácsy műveinek másolójaként megismerkedett a realista-akadémikus életképfestészettel. A másolással elért anyagi sikerek azonban nem elégítették ki, Neullybe költözött, ahol a fekete szín erőteljes használatával készítette szecessziós világú, a Nabis csoport dekoratív szimbolista világához közel álló képeit. Festészetét ekkoriban saját elképzeléseinek megfelelően újból felépítette, szakítva korábbi stílusával. Ennek a korszaknak jellegzetes képe az Öreganyám. Rippl-Rónai mindvégig a hangulatok festője maradt, eltérő társadalmi rétegek tagjait mindig lakásukkal és egymással bensőséges kapcsolatban ábrázolta. Környezetének hatására képein, ha kismértékben is, de a szem tapasztalati látásán túli, sejtelmes szellemi világ tükörképeivé váltak, ahogy azt a századvég szimbolistái gyakran ábrázolták.

A hagyományos festészeti műfajokon kívül foglalkozott iparművészettel is, art nouveau stílusban tervezett kerámiákat, litografált könyvillusztrációkat (Szüzek - 1895), berendezési tárgyakat, lámpát, poharakat és felesége, Lazarine kivitelezésében textíliákat (Idealizmus-realizmus - 1893) is. Leghíresebb iparművészeti munkája, Andrássy Tivadar budapesti palotájában lévő ebédlő teljes berendezése. Részt vett továbbá Zsolnay kerámiák tervezésében is. A franciaországi sikereket követően 1900-től fokozatosan települt haza, 1902-től szülővárosában élt, képeinek tematikáját ezentúl a magyar kisváros, annak lakói, családja és barátai jelentik. Festészete tematikájában és stílusában is jelentős mértékben megváltozott. A fekete használatának visszaszorulásával párhuzamosan a párizsi évek tapasztalata összegződött az ún. "kukoricás? képeken. Harsány, egymás mellé foltokban felhelyezett színek, art nouveau-s vonalkultusz keveredik a posztimpresszionizmus és dekorativitás metszéspontjában elhelyezhető: Parkban festem Lazarine-t és Anellát, Hepiéknek melegük van (1910) című képen.

Ugyanez a stílustörekvés figyelhető meg a kukoricás képekkel párhuzamosan készített pasztellképein is, amiknek gyakori modellje leánya: A mi Anellánk A. Kései pasztelljein nem csak családja és környezete fiatal nőtagjait örökítette meg, hanem külön sorozatában a századelő nagy magyar íróit és költőit, többek között Móricz Zsigmondot, Szabó Lőrincet és Batits Mihályt. Rippl-Rónai József munkássága egyedülálló jelensége a magyar festészet történetében, tanítványai, követői nem voltak.