Duchamp, Marcel (1887–1968): Francia középosztálybeli családból származott, szülőhelye, Blainville nem esik messze Rouentől, ahol a francia középosztály „tragédiája”, Flaubert Bovaryné című regénye játszódik – erre egy interjú során maga hívta fel a figyelmet. A modern művészet egyik legnagyobb hatású alkotója, az 1945 utáni művészeti szemlélet nagy részének gyökere az ő munkásságában keresendő. Testvérei mind képzőművészek lettek, egyik bátyja, Duchamp-Villon a kubista szobrászatban alkotott jelentőset, húga pedig részt vett a párizsi dada megteremtésén a ’20-as években. A párizsi Julian Akadémián tanult. 1913-ban New Yorkban az Armory Show-n bemutatták a kubizmus és a futurizmus konzekvenciáit összesítő művét, a Lépcsőn lemenő aktot. Ennek megalkotása után fokozatosan felhagyott a festészettel. Nagy siker aratott, 1915-ben New Yorkba is költözött, ahol -- párizsi kitérőkkel -- élete végéig élt. Francis Picabiával (akit már korábbról, Párizsból ismert) és Man Rayjel az amerikai Dada létrehozása az ő nevéhez kapcsolódik az Arensberg házaspár valamint Katherine S. Dreier mecenatúrája alatt. A szürrealizmushoz is közel állt. Ready-made-jei valamint a Nagy Üveg című alkotása a legismertebbek, folytatott optikai kísérleteket, gyakran dolgozott együtt Man Rayjel. Kiállítások szervezésével és sakk-könyvek írásával is foglalkozott.

Kirchner, Ernst Ludwig (1880–1938): 1901-ben Drezdában kezdte meg építészeti tanulmányait, majd Obristnál tanult Münchenben, így kerülve közel a szecesszióhoz. Itt fogalmazódott meg benne az Új élet – Új ember eszméje a német művészet megújításának jegyében is. Münchenben kezdett fametszéssel foglalkozni. 1904-ben visszatért Drezdába, megismerkedett Erich Heckellel. Építészeti diplomát szerzett, de festészettel foglalkozott. 1905-ben alapította a kezdettől fogva folyamatosan bővülő Brücke csoportot Heckellel, Fritz Bleyllel, Karl Schmidt-Rottluffal, így az expresszionizmus első képviselői között tarthatjuk számon, a „Die Brücke-stílus” (nagy, tiszta színekből álló, éles kontúrok határolta mezők) létrehozójaként. Heckellel gyakran utazott festeni a moritzburgi tavakhoz, valamint egy balti-tengeri szigetre, Fehmarnra. 1910-ben sikertelenül próbálkozott művészeti iskola nyitásával Berlinben. 1914-től nagyvárosi jeleneteket, nagyvárosi figurákat festett. A háború és a Brücke megszűnésével összeomlott, a katonai kiképzést nem bírta, végül súlyosan megbetegedett, lebénult. 1938-ban öngyilkos lett.

Rodcsenko, Alexandr Mihajlovics (1891-1956):orosz festő, szobrász és fotóművész. A kazanyi Művészeti Iskola elvégzése után 1914-től absztrakt műveket alkotott. Fiatalon V. Tatlinhoz csatlakozott, részt vett a III. Internacionálé emlékművéhez készített fa modell megalkotásában. A konstruktivizmus törekvéseit magáénak vallotta. 1918-ban a dadaistákkal párhuzamosan fotómontázsokat készített. Festészetében függetlenítette magát K. Malevics szuprematizmusától és önálló absztrakt irányzatot dolgozott ki, melyet „non-objektivista” (nem tárgyábrázoló) jelzővel látott el. 1919-ben Moszkvában közösen állított ki Maleviccsel a szuprematista – non-objektivista kiállításon. A festészet mellett a húszas évek első felében mozgó szobrokat, mobilokat készített Tatlinnal. Folyamatosan fordult az alkalmazott művészetek irányába. Könyvtervezéssel, színházi díszlet- és textiltervezéssel foglalkozott, majd élete végén teljesen a fényképezés felé fordult.

Vajda Lajos (1908–1941):festő. A két világháború közötti időszak kiemelkedő festőegyénisége. Tanulmányait részben Belgrádban és Valjevóban kezdi, ugyanis családja Szerbiában próbál letelepedni. l923-ban végleg Szentendrére költöznek, ő pedig beiratkozik a budapesti OMIKE rajziskolába. l928-l929-ben a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytat tanulmányokat, Csók Istvánnál és Vaszary Jánosnál. Az ún. "progresszív fiatal művészek" (Kepes György, Korniss Dezső, Trauner Sándor stb.) közé tartozik, akik egyszersmind Kassák Lajos Munka-körének tagjai is. Ekkoriban a cézanne-i kubizmus formavilágában alkot (Lelátás a templomdombról, 1929). l930-tól l934-ig Vajda Párizsban tartózkodik, nagy hatással van rá barátja, a filozófus Szabó Lajos, megismeri az orosz avantgarde festészetet és filmművészetet, fotókollázsokat készít. 1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron a népművészet, a szerb egyházművészet, a zsidó temetők motívumait gyűjtötte, de a hétköznapi élet tárgyai is használható motívumkincset nyújtottak számára (Szentendrei házak feszülettel, 1937). Motívumainak redukált kontúrrajzából, azokat egymással átfedve-átszőve építette fel tiszta felületeit (Fej házzal, 1937). Ezekkel egy időben készítette kettős arcképeit, az ikonfestészet hatását mutató önarcképeit is (Felmutató ikonos önarckép, 1936). l936-ban írja feleségének, Vajda (Richter) Júliának, hogy Kornissal "sajátos közép-kelet-európai új művészetet" akarnak kialakítani, Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomán a magyar népművészetre alapítva. Élete végén a szürrealisztikus tárgy-asszociációkat egy expresszív, látomásos képalkotás váltotta fel (Maszk holddal, 1938), végül a fasizmus kiváltotta szorongásos életérzést apokaliptikus szörnyeket idéző rajzaiban vetítette ki (Szörny kék térben,1939).